Szabó Kimmel Tamás: "...folyamatosan falakat építek magam köré"

A Bagoly és cica próbájának végére beszéltük meg a találkozót, de csúszik, másfél órát kellene várnom rá a büfében. "Inkább beülnék a színházterembe, nem fogok zavarni" - ígérem az Orlai Produkció asszisztensének, és beosonok a próbára. Késés ennél nagyobb örömet nem is okozhatna nekem - úgysem láthatok túl gyakran színházi próbát.

Nekem nagy élmény volt meglesni a munkátokat, ezért kifejezetten örültem annak, hogy elhúzódott, de hogy éled meg te, akinek mindennapos a próbaszituáció? Mennyire zavar, ha át kell rendezni a programjaidat?

Nem volt ma fontos dolgom délután, így egyáltalán nem zavart. Amúgy meg belém van kódolva a változás - az a színészet egyik alapja is. A próbák arról szólnak, hogy van sok tehetséges és sok tehetségtelen pillanat - és azon dolgozunk, hogy ezt megváltoztassuk és a végén csak tehetséges pillanatok maradjanak. A változás - tanulás. Ha befelé figyelek, ugyanezt látom. A személyiségemből következik, hogy folyamatosan falakat építek magam köré - csak hogy legyen mit nagy nehezen átugranom. Egész életemben ezt tanulom.

Hogy érzed magad ebben a darabban?

Két remek kollégát ismerhettem meg - így nagyon jól! Pelsőczy Réka érzékeny, jó ízlésű, jó pedagógiai érzékkel rendelkező rendező, megbízom benne. Jordán Adéllal is most állunk először együtt színpadon, bár vele a közös munkának volt előzménye: egy fotósorozat, amelyet egy magazin divatanyagához készítettek rólunk. Adél nagyon jó partner, figyelmes, segítőkész. Mindkettejük olyan szemléletet hozott a munkába, amit nem tudok másképp megfogalmazni, mint hogy a Katona szellemisége. Professzionalizmus, alázat, munkamorál... ezek együttese, de több is ennél.

Szeretnél te is a Katonában játszani?

Persze... De vágyakról nem beszélünk... ez babona.

Vagy egy újabb fal, amit magad köré építesz...

...a kimondott titok virágporrá válik... (Pinczési Judit: Ha gyerekkorban találkozunk - a szerk.)

Rendben, értem. És milyen kőszínházi társulaton kívül dolgozni - egy produceri iroda felkérésére?

Mintha egy nyugati, fejlett országban dolgoznánk! Orlai Tibor nagyon professzionális munkát végez a csapatával - még csak a próbáknál tartunk, de már tudom, mikor hol kell lennem, kinek mikor fogok interjút adni, stb. És vigyáznak, odafigyelnek ránk, tényleg öröm így dolgozni. Jókor honosodott meg ez a produceri intézmény, így az embernek nem kell részt vennie a politikai csatározásokban, elég csak a színészi feladatra koncentrálnom.

A Bagoly és cica a párkapcsolatokról szól, férfi és nő viszonyáról, valaminek a kezdetéről. Mennyire építkezel a saját tapasztalataidból?

Jól mondod, egy viszony a kezdetéről - és a végéről. Egy sikertelen író és egy cunami típusú nő találkozásáról. Bár én nem szeretem különösebben a romantikus darabokat - Csehov közelebb áll hozzám -, de itt Zöldi Gergely fordító és dramaturg remek munkát végzett. A próbák közben is építgetjük a darabot - egy kicsit a saját képünkre formáljuk. A karakterem is falakat épít maga köré, mint én.

A próbán Adél azt mondta, hogy nem jó a kelléknarancs, nem maradhatna-e a kávénál. Ilyenekre gondoljak, amikor azt mondod, hogy a saját képetekre szabjátok a darabot?

Persze, ilyenekre is, bár szerintem az a megjegyzés csak arról szólt, hogy szokatlan volt a kelléknarancs. Változtattunk jó néhány dolgon.

Te például min?

Anélkül, hogy spoilereznék: a darab végére én kértem egy bizonyos hangeffektet.

Aha, ami tulajdonképpen egyfajta értelmezést ad a darabnak! Én sem árulom el, mi ez a hangeffekt, de jelentős... Kérdezhetlek a magánéletedről is?

Attól függ, mit.

Gyűrűt látok az ujjadon...

Igen, gyűrűt látsz az ujjamon.

Rendben. Akkor azt kérdezem, mi ez a sapka a fejeden? A rajongók, akik szeretik a sötét hajad látványát, most kicsit csalódottak lesznek.

Nagyon boldog vagyok, hogy felkért egy sportruházati cég "ruhanagykövetének". Egy jelentős márka, ráadásul úgy indokolta a választását, hogy én nem szerepelek bulvártartalmakban, szeretik és tisztelik a munkásságomat, ezért is tartanak hitelesnek a márkához. Ez jólesik, jó visszaigazolás nekem. Egyébként attól, mert én speciális közszereplő vagyok, a családom nem az, a magánéletem történései nem tartoznak másra, csak rám. A rajongók pedig - ha körbenézel - nincsenek itt! Nem George Clooney ül veled szemben, csak én. Nincs olyan hatalmas felhajtás körülöttem!

Azért én mégiscsak azt hiszem, hogy ez a sapka a rejtőzködésnek is kiváló eszköze.

Sokat járok villamossal, busszal, így valóban praktikus darab. Az jó, ha felismernek, de csak ha visszafogott a rajongás. Aki rám köszön, annak visszaköszönök, vagy beszélgetünk kicsit, de ennyi. És ez épp elég.

Ez a rovat egyfajta kulturális ajánló - te mit ajánlasz nekünk a saját kultúrcsemegéid közül?

Legyen elsőként egy színházi előadás a Katonából, a Fényevők. A Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat a szakmai zsűri Jordán Adélnak ítélte, és a rendezőt, Ascher Tamást is kitüntették ugyanezért a darabért. Második ajánlatom, hogy menjetek el egy Magna Cum Laude koncertre. A harmadik pedig legyen az Isteni műszak - egy remek első filmes rendezőtől, Bodzsár Márktól. Plusz egynek pedig az Amadeust említeném, ha tehetitek, nézzétek meg azt is! (Már megtettük, itt olvashatod a kritikánkat róla - a szerk.)

Ha pedig Szabó Kimmel Tamást szeretnéd színpadon látni, nézd meg a Bagoly és cicát a Belvárosi Színházban július másodikán vagy harmadikán!