Beszélő fa és „Veddmegkatalógus” - A Pesti Magyar Színház nyári színjátszótáborában jártunk

A próba vége felé értünk a színházba. Nem világítottak a lámpák, a sötétben csak néhány zseblámpa fénye imbolygott a színpadon. Jöttünkre se állt le a próba, a gyerekek - pedig csak három napja kezdték a színházi munkát - nem jöttek zavarba. Gond nélkül fejezték be a darabot. Majd a kedvünkért újra színpadra álltak, hogy láthassuk, hol tartanak a felkészülésben. És varázslatot űztek: elhitették velünk, hogy amit látunk, az a valóság. Pedig csak mese volt.

Benkő Nóra színésznőt, a Színiakadémia igazgatóját, a PMSZ nyári táborának vezetőjét kérdeztük a táborról, illetve a darabról. „Badacsonyi Angéla: A beszélő fa című mesejátékát választottuk erre a táborra. A történet arról szól, hogy van egy fa, amelyik beszél ugyan, de a környezetében élő emberek - sőt a gyökerei alatt - élő család se értik azt, amit mond. Pedig a mondanivalója életbevágóan fontos, hiszen kihasználják őt, ellopják leveleit, rágják gyökereit, szeméttel szórják tele életterét. Szenved az a fa, szomjazik és fájdalmat okoznak neki az emberek. Aztán jön három utazó, akik értik a fa nyelvét és el is mondják az ott élőknek, de persze először süket fülekre találnak. Fontosabb a levélből készített fülbevaló és a 'Veddmegkatalógus' kínálata. Sok bonyodalom után azonban minden jóra fordul, ahogy az a mesékben szokás."

Kiállnak majd másokért is

"Amit láttatok, az három nap munkájának az eredménye, és látható, mennyi lelkesedés és mennyi öröm van a gyerekekben. Nem gondolom, hogy minden táborozó gyerekből színész válik majd, vagy hogy erre a pályára kacsingat a későbbiekben, de nem is ez a cél. Ez alatt az öt nap alatt ez a 17 gyerek azonban garantáltan jól érzi magát. A szituációk eljátszása, a szerepek próbája pedig korántsem arról szól csupán, hogy 'jól adják majd elő a darabot'. De megtanulnak kommunikálni, érvelni, kiállni másokért, vagy saját magukért, amit aztán visznek a saját életükbe is. Ha eddig gond volt, hogy egy társaságban megszólaljanak, bemutatkozzanak, kapcsolatokat létesítsenek, hogy kérjenek egy kiló kenyeret, esetleg határozottan mondjanak nemet egy számukra nem tetsző helyzetben - akkor a színpadi próbák után ez a gyakorlat, ez a tudás sokat segíthet majd."

Empátiát tanulnak

"Fantasztikus látni, ahogy az ismeretlen gyerekek pár óra alatt kapcsolatokat létesítenek, felszabadulnak egy sor gátlás alól és közösséget hoznak létre. Ez nagyon fontos, hiszen a színházon kívül eső világban erre egyre kevesebb lehetőség van, alig van mód valódi közösségben élni, és játszani. Azok az értékek, amelyek ott kinn olyan fontosak, hogy legyél okos, szép, tanulj jól, legyél jó sportoló, azok itt kicsit háttérbe szorulnak és egészen más képességek jönnek elő. Empátia, tolerancia, együttműködés, együtt gondolkodás."

Toporzékolás és oldás

"Mindemellett a szereplés kiváló feszültségoldó módszer: lehet kiabálni, hevesen gesztikulálni, toppantani, toporzékolni. Itt ezért senki se neveti ki, vagy szól rá - és ez már azért is nagyon fontos, mert ahogy látom, a gyerekek nagy része iszonyatos belső feszültségekkel küzd. Sok a 'problémás' családból érkező gyerek, elvált szülők, mozaikcsalád. Rengeteg a fel nem oldott görcs és fájdalom, a soha át nem beszélt konfliktus, vád, bűntudat. Itt kiadják a gőzt a gyerekek és esetleg észrevétlenül is létrejön egy-egy, a kinti életre vonatkozó és ható oldás."

Látni fogják az életet a fákban

"A darab mondanivalója is megérinti a gyerekeket. Életkoruktól, érettségüktől függően értik, hogy amit átadnak a közönségnek, az több, mint mese: környezetvédelem és társadalomkritika, amely a túlfogyasztó, figyelmetlen és felelőtlen életmódot állítja pellengérre. A próbák elején egyébként megnéztünk közösen egy nepáli kisfilmet arról, ahogy egy öreg, óriási fát kétezer diák ölel egyszerre, és sokat beszéltünk arról, hogy ez mit jelent, mire volt jó. De nem várjuk el a gyerekektől, hogy ezt az üzenetet a maga komolyságában megértsék, az már jó, ha a darab mentén beszélgetések indulnak el, ha kérdések születnek bennük. Azt is látom, nem egy gyerek akad már most is közöttük, aki ezek után, ha lát egy fát, az életet fogja abban látni."

A gyerekek élményeire is kíváncsiak voltunk, így a szünetben őket is tapasztalataikról, élményeikről, motivációikról kérdeztük.