Aranyat és igazgyöngyöt keresett - mégis csak indiánokat vitt magával

A kikötés előtti napok azonban szörnyűek voltak. A legénység fellázadt. "Forduljunk vissza." Csak a kapitány kitartása és szenvedélye vitte tovább őket. Ő érezte, hogy közeleg a szárazföld. Igaza lett.

A sziget lakott volt. A szigetlakók barátságosan fogadták a tengerészeket, akik indiánoknak nevezték el őket. "A bennszülöttek először csak bámulták a tengerészeket. A fehér bőrszín, a szakállas arc, a ruházat lenyűgözték őket. Az ágyúk és lőfegyverek hangjától halálra rémültek. Meg voltak róla győződve, hogy emberfeletti lények, mert másként hogy rendelkezhetnének mennydörgéssel és a villámlással." Félénkségüket később a kapott ajándékok, üveggyöngyök, csecsebecsék elűzték, és nekibátorodtak annyira, hogy esténként már a hajóig kísérték az európaikat.

A szigeten Kolumbusz aranyat, fahéjat, borsot, szegfűszeget és más egyéb fűszereket keresett. Kérdőre vonta a benszülötteket, hogy ők honnan szerzik az aranyat. Nagy nehezen megérttette velük, hogy mi után kutat. Az indiánok azt mesélték neki, hogy a szomszédos szigeten aranybányák és gyöngyök találhatók. Így a felfedezők a szigetről magukkal vittek hét embert, kettő a következő napon megszökött, a többiek pedig a hajón vesztették életüket.

Hazatértekor a királyi udvarban a felfedezőt szinte hősként fogadták, elhalmozták címekkel és kitüntetésekkel, hamarosan pedig újabb úttal bízták meg. Kolumbusz Kristóf élete során még három expedíciót szervezett Amerikába, noha egész életében azt hitte, India és Ázsia földjét tapossa. Tévedései dacára a genovai hajós 1492-es útja történelmi jelentőséggel bírt, mivel felfedezéseivel megalapozta a születő spanyol világbirodalmat és az egész világot feltáró földrajzi felfedezések korát.