Politika light: Focistából politikus - Újabb sikerekre gyúr a labdarúgóbajnok

Győrben a nyolcvanas évek győri aranycsapata, a kétszeres magyar bajnok Rába ETO egyik ikonja, Póczik József fut neki a képviselői jelöltségnek. Sokan még ma is felismerik, de az egészen biztos, hogy Győrben szinte minden focirajongó tudja, ki Póczik József, aki a Demokratikus Koalíció színeiben indul az önkormányzati választásokon.

Sportkarrierje után a politikában is bevetné magát az olimpiai csapatban is megfordult, kétszeres magyar bajnok. A pályafutását a Győri MÁV DAC-nál kezdő egykori középpályás ma már edzőként vezetné sikerre új csapatát a megyei első osztályban, és emellett a várost is. 1970 és 1985 között összesen 279 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 57 gólt szerzett. A foci náluk szinte családi hagyomány, fia és már unokái is belekóstoltak.

„1988-ban hagytam abba az első osztályban a futballt, utána már csak kisebb csapatokban játszottam. Kétszer, 1981-82-ben és 1982-83-ban az év labdarúgója voltam, a mai napig őrzöm a kitüntetéshez járó serleget és kupát. Ma már komolyabban dotálják ezt a címet, de ez akkor így is hatalmas elismerésnek számított, ráadásul a második bajnoki aranyérem megszerzése után 1983-ban külföldre igazolhattam, a belga Royal Antwerp szerződtetett. Akkoriban csak harmincéves kor felett lehetett kiszerződni. Lelkesen kiutaztam, de nem tartott sokáig a boldogságom. Nem volt túl egyszerű felvenni a ritmust ennyi idősen fiatalokkal és bekerülni egy sokkal gyorsabb bajnokságba. Három hónap múlva egy edzésen eltörték a térdemet, ez a sérülés egy év kihagyást jelentett. Sajnos pont akkor, amikor megalapozhattam volna a jövőmet, ugyanis hússzor többet kerestem, mint itthon. Ennek ellenére egy boldog időszak következett, a családom is velem jöhetett. Csodálatos életünk volt, a fiam ott járta az első osztályt. Itt 1983-ban még egypártrendszer volt, onnan viszont bárhová elutazhattunk a nagyvilágba" - emlékezett vissza a focista, aki miután hazajött, még egyszer nekifutott a külföldi focinak.

"A lábam már nem volt olyan, mint előtte. Hazatérésem után még két év ausztriai játék következett kisebb osztályban, utána pedig edzősködni kezdtem. 1995-ben már a Győri ETO vezetőedzője lettem, igaz, nem volt hosszú távú, csak féléves az együttműködésünk. Nehezen jutottam közös nevezőre a külföldi játékosokkal, én inkább a magyar tehetségeket szerettem volna a csapatba, amit az akkori vezetés nem vett jó néven" - emlékezett vissza a focista, akit fia nem követett a sportpályán. "Ő is focizott kiskorában, hiába volt tehetséges, nem volt elég kitartó, pedig vihette volna komoly szintig, lehetett volna belőle labdarúgó.

A két fiú kisunokám, Bence és Benett közül a nagyobbik már fociedzésekre jár, szereti a labdát rúgni, de csak egy helyből. De nem családi követelmény, hogy focizzanak a gyerekek" - nevetett a politikusjelölt.