Bicebócán vág neki a dzsungelnek és tévés karrierre vágyik Erdei Zsolt

Augusztus közepén váratlanul került kórházba az egykori hivatásos ökölvívó-világbajnok, amikor szokásos napi tréningje közben térdsérülést szenvedett. Megműtötték és azóta kímélnie kell a lábát, ami nehezére esik, mégis belevágott élete egyik legnagyobb kalandjába. A Life.hu-nak elárulta, mi motiválta:
"Nyolc hét telik el a műtéttől az utazásig, úgy gondolom, hogy nem lesz ezzel problémám. Még mindig kellemetlen, ugyanis a térdemből porcokat távolítottak el, és azóta rendszeresen járok gyógytornára. Azt még nem mondom, hogy száz százalékosan tudom majd terhelni a lábamat, most ötven százaléknál tartok. Remélem, a dzsungelben nem lesznek olyan próbák, ahol a bal lábam erejére lesz szükség, az egészen biztosan nehezemre fog esni. Bízom benne, hogy így is az átlagon felül fogok teljesíteni, ha sportteljesítményről lesz szó. A mögöttem álló harminc év elég támaszték lehet számomra" – avatott be minket Zsolt fizikai állapotába, majd jövőbeli terveiről számolt be.

"A sportkarrieremnek vége lett, most edzősködöm. Az az elsődleges célom, hogy eredményes, sportoló gyerekeket neveljek ki, akik dicsőséget hoznak az országnak. De nem szabad elfejteni, hogy az élet nem állt meg, és miért ne próbálnám ki magam másban is. Lehet, hogy ez a műsor csak egy dobbantó ahhoz, hogy később másféle médiaszereplést vállaljak. Nem voltam még dzsungelben, szeretem a kalandot, miért ódzkodnék ettől? Az életemet tovább kell élni, egy ajtó bezárult, és kinyílik egy másik. Még az is előfordulhat, hogy a jövőben a tévében fog velem találkozni a nagyközönség, aki a sport által megismert és megkedvelt. De az is lehet, hogy visszásságot fog kiváltani a szereplésem, és azt fogják mondani, hogy miért nem maradt a cipész a kaptafánál. Szerintem nem csak egy dologra hivatott az ember, és most keresem azt a lehetőséget, ahol meg tudok nyilvánulni" - tette hozzá Madár, aki a térdműtéte óta nem sportolt, és a tétlenségben felszedett magára hat kilót.
"Pozitívum lesz, hogy szép karcsún fogok hazajönni. Az éhezést bírni fogom, a pókokat viszont nem szeretem fogdosni. Veszélyes állatokkal nyilván nem fogunk összeköttetésbe kerülni, inkább az iszonyunkat kell legyőzni. Végül is az egész élet arról szól, hogy az ember saját magát próbálja legyőzni."