Nem csak a szívében őrzi örökre édesapja emlékét a fiatal tanulólány, a teste is a rendkívüli kötődésről árulkodik édesanyja és halott édesapja iránt. Lábfejére megható szavakat tetováltatott.
„Az egyik lábamon „anya szeretlek” áll angolul, a másikon pedig „apa szeretlek”. Az elsőt édesanyám születésnapjára varrattam magamra, a másodikat pedig amikor apa hazajött a kórházból és tudtuk, hogy nagyon beteg. Pár nap telt csak el a két tetoválás között, annyira közel volt egymáshoz a két esemény. Édesapán annyira meghatódott a szeretetemnek ezen megnyilvánulásától, hogy könnyezni kezdett. Sohasem felejtem el azt a pillanatot, és hogy tovább tudjak menni az utamon, a csuklómra azt írattam, hogy „maradj erős” – árulta el titkait Erika, akinek édesapjával akkor lett nagyon szoros a kapcsolata, amikor kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg.
„Előtte nem sikerült soha közös nevezőre jutnunk, ahhoz túl egyformák voltunk, egyikünk sem engedett. Soha nem gondoltam, hogy megbetegedhet, terminátornak hívtam, akit semmi nem tud ledönteni a lábáról. Soha nem volt lázas sem, hirtelen támadta meg a betegség, amihez nem állt negatívan, az utolsó pillanatig küzdött, nem adta fel”- emlékezett vissza az oroszlányi gimnazista, akinek tekintetében a mai napig bujkál némi szomorúság.
„Tudta, hogy szeretnék jelentkezni valamelyik tehetségkutatóba, biztatott. Amikor először kerültem a zsűri elé, akkor neki énekeltem. A vasárnapi dalom a felállásról, az újrakezdésről szól, ez is szívből jön. Nekem ebben a barátom és anyukám segített. Egyáltalán nem mondhatni, hogy szomorú vagyok. Minden dalban megpróbálom megtalálni azt az érzelmi szálat, ami a szeretteimet, az édesapámat juttatja eszembe. De ez nem azt jelenti, hogy csak szomorú dalokat énekelek, egy vidám dalban is tudok kötődést találni”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.