Kiből lehet Kurázsi mama? A Katona főpróbáján jártunk

A történet középpontjában egy özvegy, Anna Fierling áll, aki a harmincéves háború alatt végig kereskedik, túlél és segít másokon. A kérdés az, hogy mennyire önzetlen a segítsége? Mennyire lesz rabja a pénznek, a hatalomnak, mennyire hajtja a nyereségvágy? Hiszen az egyik gyereke is kapzsisága áldozata lesz: túl sokáig alkudozik az ítélőbíróval, aki végül megunja és halálba küldi a fiút.

A háború egyetlen igazi túlélője maga Kurázsi mama, aki elveszti mindhárom gyermekét, de a pillanatnyi béke nem hoz megnyugvást számára, hiszen őt a harc, az éhezés, a szenvedés tartja életben. Annyira a mindennapjai részévé válik a küzdelem, hogy nem képes megtalálni a helyét és letelepedni, így amikor folytatódnak az összeütközések, bűnös kedvvel örül neki.

A hangsúly nem a díszleten van, nem használtak túl sok kelléket. A szinte főszerepet játszó ekhós szekéren és a többfunkciós óriási fekete műanyag függönyön kívül csak pár szék és egyéb apróság látszik a háttérben. A Brecht védjegyévé vált songokhoz maguk a színészek adják a hangszeres kíséretet. Keresztes Tamás (akivel legutóbb A két Korea újraegyesítése kapcsán beszélgettünk) tangó- és szájharmonikán játszik, de természetesen nem ez az egyetlen érdekesség vele kapcsolatban a darabban. Amellett, hogy több szerepben is feltűnik - játszik többek között közkatonát és tisztet -, ő felel a színpadi mozgásért is, pedig nem túl megszokott alkotói módszer, hogy egy színész vállaljon ilyen feladatot.

A Kurázsi mamát alakító Fullajtár Andrea olyan természetességgel hozza a karakterét, hogy nézőként az az érzésem támadt, mintha nem is előadáson lennék, hanem a valóság történne a szemem előtt. Nagyon izgalmas Kattrin karaktere is, a néma lányé, akinek egyetlen vágya, hogy férje, gyerekei legyenek, mégsem kapja ezt meg soha. Pálos Hanna mimikájából és mozdulataiból minden pillanatban lehet tudni, mire gondol - éppen szégyenkezik vagy örül -, így egyáltalán nem zavaró, hogy nem beszél, inkább érdekessé teszi a darabot a karaktere.

Miután Kurázsi mama elsiratta Kattrint, az összes szereplő feláll a színpadra és elénekelnek egy songot. Az előadás épp olyan hirtelenséggel ér véget, ahogyan elkezdődött. Bár szerencsére hazánkban nem folyik háború, de tőlünk nem is olyan messze sajnos ez a mindennapok valósága. Mégis ezen tűnődtem hazafelé: hasonló helyzetben nálunk kiből válna Kurázsi mama és kiből áldozat?