Sütő Enikő: Majdnem örökbe fogadtam egy gyereket, de az anyaság nincs benne a sorsomban

Nagyon sovány vagy, mi ennek az oka?

Most 51 kiló vagyok, már visszahíztam egy kilót. Nem szándékosan fogytam le ennyire. Az utolsó egy évben kezdtem el intenzíven sportolni, és miután napi szinten beilleszkedett a mozgás az életembe, beálltam erre a testsúlyra. Eddig nem életforma-szerűen sportoltam, ugyanis nem olyan rendszerezett az életem, hogy tudnék venni egy bérletet egy fitneszterembe, és lejárni az órákra. Van otthon szteppadom, és a zumba nagyon bejött nekem. Ahogy otthon adódik fél órám, keresek valamilyen órát a videomegosztón, és edzeni kezdek. Közben hallgatok egy olyan előadást, ami lelkileg is tölt, vagy éppen főzök.

Mikor voltál utoljára ennyire vékony?

18 évesen utoljára. Anyukám mondja is, hogy túl sovány vagyok, de ha levetkőzöm fürdőruhára, ez nem annyira szembetűnő, pont jó. Nincs narancsbőröm, minden méreg kiment belőlem, Olyan, mintha transzformálódna a lelkem és ezzel a testem is. Ahogy tisztulok…

Mitől kell megtisztulnod?

A válásommal egy katarzison mentem át, és annak sokkal hosszabb a tisztulási ideje. Az ember nem kifelé mutogat, hanem önmagában, belül próbál rendet tenni. Hol a káosz, hol pedig a rend váltogatja egymást, míg ki nem alakul egy végleges állapot. Ez leképződik a testen is. Keresi az ember, hogy mit és hogyan csinált rosszul. Nem az önpusztítás miatt marcangolja magát, hanem a prevenció miatt, hogy tudja, legközelebb mit kellene másképp csinálni, mi a tanulság a történetből. Ezen keresztül lehet tanulni, ez egy tanulási folyamat. Ahogy leesnek a tantuszok, leesnek a kilók is.

Minden hibát magadra vállalsz?

Igen, csak magammal van dolgom. Amíg a kapcsolatban voltam, addig a másikat hibáztattam, de most már minek? Ki lesz azzal több? Én csak azzal leszek több, ha magammal vagyok elfoglalva, és magam jövök rá, hogy mi minden rossz, min kell változtatni, mit csináltam rosszul.

Ez már a harmadik házasságod volt… Mi a legnagyobb hibád?

Sok hibát ismertem fel magamban, de leginkább türelmetlen voltam. Külsőleg még rendben vagyok, a hardver az jó, de a szoftver az bizony reparálásra szorul. De mentségemre legyen, hogy ez nem az én egyedi problémám, ez sok mindenkit érint. Nekem a párkapcsolaton, saját felismeréseimen keresztül vezet az utam. Hogy hogyan kell gyakorolni a nőt, hogyan működik a befogadás, a türelem, a másik segítése, tudok-e lemondani saját magamról. Nekem ez nehezen megy. Nagyon komoly lelkierőt igényel. Jó időben kell jó helyen lenni, jó mondatokkal, gesztusokkal. Fel kell ismerni, hogy néha sokkal kifejezőbb tud lenni a csend, mint a verbalitás. Én nagyon verbális vagyok, azonnal kinyomom az infót, ahogy érzem, hogy valami nem jó. Pedig néha jobb lenne csendben maradni és egy simogatással elintézni a dolgokat. Tudom, hogy engem meg kell zabolázni, nincs mese. A bennünk lévő sárkányt kell legyőzni. Ha úgy gondolom, hogy már valamiben jó vagyok, akkor pár órán belül levizsgáztat az élet. Akkor rácsodálkozom, hogy mégsem ezt gondoltam magamról.

Hányszor illik férjhez menni?

Szerintem egy nő annyiszor mehet férjhez, ahányszor a sorsában benne van. A világ a tárgyak vonatkozásában a lecserélhetőséget kommunikálja. Ha nem vagyunk tudatosak, ez sajnos rányomhatja a lelkünkre is a bélyegét. Ha valaki nem képes önmaga és a másik szemfényvesztése nélkül egy kapcsolatban maradni, akkor inkább menjen. Minden kapcsolatnak addig van funkciója, amíg a felek tudják egymást fejleszteni. Ha megáll ez a fejlődési folyamat, már csak ismétlik a problémáikat, mindenki csak monologizál, ha már nincs befogadás arra, hogy a másik mit érez, akkor még lehet egy darabig húzni. De ha az ember őszinte életet akar élni, akkor fel kell ismernie, hogy ebből ki kell mászni. Hogy ez kinek hányszor adatik meg az életében? Nekem többször is a jelek szerint. Nem érdekel, hogy mit gondol erről bárki. Az a lényeg, hogy én hitelesen éljem az én életemet. Ha azt érzem, hogy nem tudok már jót kihozni a kapcsolatomból a saját megoldási rendszeremmel, akkor azt mondja az ember, inkább megy tovább az útján egyedül, aztán majd meglátja, mi lesz. Ha van olyan férfi, aki kíváncsi rám, és meg kell élnünk együtt valami szépséget, akkor az úgy is úgy fog megtörténni. De ehhez ki kell tisztulni.

Mindig tiszta lélekkel lépsz egy új kapcsolatba?

Fontos pont az életemben, hogy egy katarzis után egy saját magam által megrendezett önértékelési programon vegyek részt. Első körben megbocsássak a másiknak, majd magamnak, és összeérjen, hogy mit kellett ebből tanulnom. Ezen keresztül vezet az út a jövőbe. Nekem nincs gyerekem, a gyerek nagyon sokszor présbe vonja a szülőt, hogy megugorja saját magát. A szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom, nekem is kell egy jó tanpálya! Ahol, mint a síugrók, nagyokat ugrom, nagyokat esek, felállok, újból nekilendülök. Úgy fogom fel a kapcsolataimat, hogy ezek az én tanpályáim. Nem igaz, hogy nem vagyok hűséges egy kapcsolathoz, amikor benne vagyok, akkor csakis azt akarom, teljesen odaadom magamat, talán az túlzás is. Lehet, hogy ezt nem így kellene csinálni, létezik valami középút.

Mit nem tudsz megbocsátani egy férfinak?

Az a baj, hogy én mindent megtudok, ezt sokan nem is értik. Nem szoktak engem megcsalni, vagy nem tudok róla. Ezt soha nem kellett tolerálnom, de szemfüles vagyok. Leolvasom a férfit „hangtalanban”. Egy pszichológus szerint kétféle nő létezik: a pszichopata és az unalmas. Én nem a másodikba tartozom. Már a gondolatot elcsípem, ha meg akarnak csalni, de eddig még senki sem jutott el.

Miért nem nézel tévét?

Van televízióm, de másfél éve nem kapcsolom be. Egyrészt ez bugyutaság, hisz nem ismerek fel sztárokat az RTL sminkszobájában. A napi hírekből csak azt teszem magamévá, ami lényeges, hogy a világlátásomban jelen legyen, de nem vagyok hajlandó semmilyen szinten részt venni az öldöklésben. Ez nem közömbösség, inkább arra figyelek, ami jó. Ha azt erősítem, akkor talán segítem a világot.

Közel 40 éve az egyik legszebb magyar nő voltál, nem nehezedik rád a kor?

Párszor megtörtént, hogy megkérdezték, én vagyok-e a Sütő Enikő lánya. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, de rájöttem, hogy ebben a kérdésben bók is van. Pont így viszonyulok a koromhoz. Én hiszek abban, hogy visszafiatalodik az ember teste, ezt még kevesen tudják. Szerintem létezik egyfajta visszarendeződés. Ennek van egy kvantumfizikai magyarázata, ilyen előadásokat látogatok, és nem tudom honnan, de mindent értek. Annyira azért nem fiatalodik vissza az ember, nyilván nem mész vissza az oviba, de a tudatváltás a fizikai testben is leképeződik. Nincs külön test és lélek. A kettő kölcsönhatásban van. Mire mennék vele, ha magamban azt mondogatnám, hogy hány éves vagyok? Büszke vagyok rá, hogy az arcom még nincs felvarrva, természetes módon hidratálom magamat. És kerülöm a sok sminket, nem áll jól a színeimhez.

Nincs gyereked, ezt azzal kompenzálod, hogy mindig felkarolsz valakit?

Ez tudat alatti folyamat, biztos van egy bűntudatom. Egy anya odaadja magát teljesen a gyerekének, én nem tehettem. Hiába van modelliskolám, ahol sokat teszek a gyerekekért, azt is tudom, hogy egy hétvégi anyuka vagyok, sőt az sem. Mindig van valaki, akit felkarolok, támogatok. Itt van Enikő, a 12-szer agyműtött lány, aki két évig volt kómában. Ebből adódóan akadályoztatva volt a mozgásában és a beszédében, így került hozzám. Ma már szépen, érthetően beszél, és a lába is meghosszabbodott, mert egészségesként kezeltem, mint a többieket, és nagyon szeretem. És van egy kislány, aki időnként ott alszik nálam, elviszem vásárolni, anyunak szólít. És ott van a Bátor Tábor is. Ezekkel a gyerekekkel foglalkozni nagy élményt jelent, mindig bevonzom őket az életembe. Nekem velük van dolgom, az anyaság sajnos nem adatott meg.

Örökbefogadásra sohasem gondoltál?

Egyszer szóltak, hogy egy 15 éves kislánynak babája fog születni. A picit, aki nem volt betervezve, nyíltan örökbe fogadhattam volna. A lány szülei nagyon szégyellték az ügyet, nagyon sokat sírtak miatta. Már a papírmunkák is folyamatban voltak, amikor elgondolkoztam, hogy vajon jó lesz-e ez mindenkinek. Láttam, hogy a nagyszülők mennyire jó érzésű emberek, a szívük fog megszakadni, ha egy nap meg fogják látni velem az újságokban a vér szerinti unokájukat. Akkor a környezetemben mindenkivel konzultáltam, aki örökbe fogadott. Végül úgy ítéltem meg, hogy ez mindenkinek nagyon nehéz helyzetet teremtett volna, hiába lett volna jogilag rendben az örökbefogadás. Lemondtam róla, ezt találtam a legjózanabb döntésnek. Ma úgy tekintek vissza erre, hogy egy gyereket megsegítettem, aki végül egy másik családhoz került, és ma már 10 éves. Távolról követem a sorsát. Úgy látom, hogy nincs benne a sorsomban a saját gyerek, az életemet így kell leélnem. Valaminek ez lett a következménye…

Vegetarianizmussal hogy állsz?

Most is vegetáriánus vagyok, de a viszonyom ehhez megváltozott. Lelazultam, van úgy, hogy eszem egy kis halat. Ahogy szellemileg fejlődik az ember, úgy teljesen át tudja alakítani az életét, pont úgy, mint a testét. Rájövök arra, hogy egy szinten fontos a tudatosság, de ha már a prioritásokat nézzük, akkor a lényeg az, hogy mi jön ki a számon, és nem az, hogy mit teszek be. Amikor ránézek az ételre, átalakítom Enikővé, az én rezgésemet teszem rá, nem azé marad rajta, aki elkészítette. Energiát és információt eszünk, én azt kérem, hogy minden negatív váljon pozitívvá.

Mire vágysz még?

Amit hoz az élet. Szeretnék jobb társ, jobb pedagógus lenni, egyszerűen jobb ember lenni. Ősszel többször utaztam, voltam New Yorkban, utána pedig a tengerentúlon sok szigetet bejártam. Így adta az élet, hogy mennem kellett. Most belül van ez az út, amit be kell járnom. Hol kívül, hol belül…

Sütő Enikő egy igazi energiabomba – a csinos modell szombaton 14:30-kor mesél az étkezéséről és a sportról az Ez Zsír! Életmódmagazinban a LifeNetworkön!