Hősök: "Soha nem akartunk begyöpösödött banda lenni"

Dobi Viktória

2015.11.24.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Vajon mitől lesz ma valaki Magyarországon igazán sikeres előadó? Ez nem az Egyesült Államok, ahol hatalmas a zenei piac, így a legkisebbek is vígan elélnek egy rádiós toplistából. Itthon keményen meg kell dolgozni, mind a szakma, mind a rajongók elismeréséért. Erre jó példa a Hősök, hazánk egyik legnépszerűbb hiphopegyüttese. A csapat jövőre ünnepli a 15. születésnapját, és bár az évek alatt sokat formálódtak, mindig megőrizték az egyediségüket. Kíváncsi voltam, vajon mi is az ő népszerűségük valódi kulcsa.

A fiúkkal egy belvárosi kávézóban találkoztam. Nem volt semmi fellengzős stílus, csak két rapper, aki imádja a munkáját. Örömömre életük olyan szegmenseibe is betekintést engedtek, amitől igazán jó lesz egy interjú. Kifaggattam őket pénzről, csajokról, politikáról, és persze a magyar könnyűzenei világról. Baranyi Dániellel (Eckü), és Ozsváth Gergellyel (Mentha) beszélgettem.

Mindig is érdekelt, hogy születik egy dalszöveg? Az ember sétálgat az utcán, és eszébe jut valami, vagy mint a filmekben, az íróasztal felett várja az ihletet?

Mentha: Mindenhol születhetnek jó szövegek. Van olyan, hogy megyek az utcán, és eszembe jut egy sor, vagy rápillantok egy kirakatra, és a látvány hatására beötlik egy gondoltat. Ilyenkor előveszem a telefont, és rögtön bepötyögöm. Egy szövegíró mindig nyitott füllel és szemmel jár a világban, így mindig könnyebben érik az ihletet adó ingerek.

Eckü: Van persze egyfajta mechanizmusa, ahogy születik. Emlékszem, pár éve néztük a YouTube-on a videókat, és azt láttuk, hogy egy amerikai MC a telefonján megírt szöveget rappeli. Aztán egy-két év múlva már mi is a telefonunkba írtunk sorokat, de a mai napig van szövegkönyvünk is. Nyilván megvannak a működőbb receptek, de szeretünk például olyanba is belenyúlni, ami nem feltétlenül biztos, hogy slágerfaktorral rendelkezik. Mégis ad egy olyan értéket, ami nem csak a közönség számára, de nekünk is fontos.

Van olyan szöveg, ami elkészül 20 perc alatt, de akad olyan is, amin hónapokat ül az ember.

Van egy bizonyos korosztály, akinek zenéltek, vagy nem akarjátok magatokat beskatulyázni?

Mentha: Inkább a fiatalabb korosztály az, aki hallgatja ezt a fajta zenét, de persze idősebbek is mondták már, hogy mennyire tetszik nekik. Például, azt a dalt, amit én írtam a kisfiamnak (szer. Kisember). minden szülő érti, és tud vele azonosulni. A koncertek első soraiban inkább a 15-25 éves rajongók tombolnak, de elég vegyes felvágott is szokott lenni. Felléptünk mi már kisgyerekeknek, és idősebbeknek is. Itthon ennek a zenei műfajnak a masszív magja inkább a fiatalabb generáció.

A tengerentúlon több előadó is beáll politikai pártok/politikus mögé, és támogatja őket mondjuk a kampányidőszak alatt. Ha ti kapnátok ilyen felkérést, rábólintanátok?

Eckü: Én azt gondolom, hogy itthon nem annyira jó egybefonódni. Egyszerűen a jelenlegi társadalmi berendezkedés ezt nem teszi lehetővé. Ha valakihez odaállsz, mint előadó, rögtön kikezdnek.

Nyilván nekünk is van véleményünk, minden dologgal kapcsolatban, ami történik az országban. Csak körül kell nézni: családokon belül olyan vitákat tud generálni a politika, hogy az valami elképesztő.

Mentha: Ha a tengerentúlon születtünk volna, és megkeresne minket például Barack Obama, akkor lehet, hogy másképp látnánk a dolgokat. Magyarország és Amerikai ég és föld egymáshoz képest. Ott teljesen másképp működnek a dolgok, és könnyebb is belefolyni ilyenekbe. Itthon ebből jobb kimaradni.

Ahogy én észrevettem, rejtett módon a dalszövegeitekbe is beleszövitek azért ezeket a véleményeket.

Mentha: Vannak olyan dalok, amikbe akarva akaratlanul belekerülnek ezek a gondolatok, persze nem nyíltan kimondva. Nem ez a fő csapásirányunk persze.

Eckü: Ha említhetek ilyen dalszövegeket, akkor a Szégyen című dalt, vagy a Négy évszak lemezről az Oooh című szerzeményt mondanám, melyekben vannak utalások.

Azt gondolom, hogy a zenének egy olyan támaszt kell adnia - főleg a jelenlegi viszonyok között - hogy az emberek tudjanak általa egy kicsit kikapcsolódni. Viszont ha a dalainkat hallgatva kérdéseket is vetünk fel az emberekben, azzal már elértünk valamit.

A fiatalabb generációra mindig is nagy hatással voltak a népszerű zenekarok, vagy formációk. Nem mindegy, hogy mi hangzik el, vagy hogyan öltözködtök, mert az visszatükröződik rajtuk is. Ti mennyire figyeltek erre?

Eckü: Felelősek vagyunk a szövegeinkért, ez egy nagyon fontos dolog. Mi amúgy sem vagyunk egy trágár brigád, a szövegeinkben található csúnyább szavak inkább indulat kifejezésként szolgálnak. Sosem szerettünk volna átmenni prosztóba, és mindig alaposan megválogatjuk, hogy mi is fér bele.

Mentha: Régebben nem igazán foglalkoztunk vele, hogy ki mit gondol egy kicsit durvább szöveg hallatán, de hozzá kell tenni, hogy akkor a hiphop sem volt ennyire felkapva Magyarországon. Akkor még teljesen underground volt ez az egész, és nem éreztük, hogy mennyien is hallgatnak minket valójában. Mi is sokat változtunk ez alatt a 15 év alatt, sőt, nem is keveset.

És mi volt a legnagyobb változás?

Eckü: Az alakulásunk óta a világ is nagyot fordult. Régen csak rapperek hallgattak minket, és csak ők jártak a bulijainkra. Ma már összemosódtak ezek: mindenki hallgat mindent, amivel alapvetően semmi gond nincs.

Sosem szabad visszasóvárogni a múlt felé. Huszonéves fiatalok nosztalgiáznak, és egy év alatt kiégnek stílusok. Ilyen a világ. Mi már abban a generációban vagyunk, akik igénylik az újat.

Mentha: Nem volt olyan könnyű, mint ma. Kazettán küldözgettük egymásnak a felvett demókat, ma meg már átdobod e-mailen. Hosszabb volt a kifutása minden zenének, és lemeznek. Ma már olyan gyors világban élünk, hogy kijön egy dal, meghallgatják, és holnap már másikat akarnak. Ha nem haladsz ezzel a tempóval, akkor elfelejtenek, és jön helyetted más. Ebbe sajnos nagyon sok hazai zenekar belecsúszott, és lesodródtak a piacról. Ha egy évben nem jössz ki minimum három videoklippel, ami új, szinte biztos, hogy véged. Most drasztikusan fogalmaztam, de ez így van.

Sokan megkapják a hosszabb idő óta fennálló csapatok közül - például a Tankcsapda - hogy eladták magukat, de ha nem tartanánk az iramot, akkor lehúzhatnánk a rolót. Ha nem változnánk mi is a világgal, valószínűleg nem itt ülnénk és beszélgetnénk veled, hanem otthon sírnánk, hogy miért nem hívnak fellépni.

A nagyobb közösségi oldalakon is ezerrel posztoltok, és folyamatosan tartjátok a kapcsolatot a rajongókkal. Ki szerkeszti ezeket?

Eckü: Én azt látom, hogy a három nagy ütőkártya a Facebook, a YouTube és az Instagram. Ezeket mi magunk szerkesztjük és csináljuk. Nemcsak azért rakunk ki bármit, hogy magunkat nyomjuk, hanem hogy jól is érezd magad, miközben használod ezeket. Mentha például szeret fotózni, és tök jó képeket szokott kirakni Instára.

Mentha: Én például nagyon sok külföldi világsztárt azért nem követek, mert tudom, hogy azt nem ő csinálja, és ez így engem nem érdekel. Legyen ez egy privát dolog, mert azt szívesebben nézik meg az emberek.

Szoktatok válaszolni a kommentekre, vagy üzenetekre? Vannak olyanok, akik kicsit túlzásba viszik a rajongást?

Mentha: Előfordulnak, de egészséges mértékben. Van olyan levél, amire válaszolunk, de van olyan is, amire nem kell.

Eckü: Mindig tudtuk kezelni az adott helyzetet - empatikusan hozzáállni az emberekhez, de persze az általunk meghúzott határon belül.

Ennyire fontos lenne ma már a social media világa?

Eckü: A mai gyerekek már telefonnal a kezükben születnek. Már az iskolákban is ezt látják egymástól, így hallgatnak zenét, vagy keresnek rá egy adott irányzatra.

Mentha: Sőt, ma már hátránynak számít, ha nem kapcsolódsz ebbe bele, és sajnos ki is néznek. Az én kisfiam nem egy számítógép zseni, nincs is otthon semmilyen számítógépes játéka. Tudom jól, hogy egy csomó osztálytársának már van okostelefonja, és sokat gondolkoztam rajta, hogy el kéne kezdenem egy kicsit tanítgatni őt, mert le fog maradni a kortársaihoz képest.

Hová sorolnátok magatokat a magyar zenei piacon? Könnyű itthon népszerűnek lenni?

Eckü:

Van nyolc-tíz zenekar ma Magyarországon, akinek nagyon megy, van egy szűkebb középosztály, és sokan csak úgy elvannak. Mi a középosztály részei vagyunk. Tisztában vagyunk az erősségeinkkel, a gyengeségeinkkel, a lehetőségeinkkel és a határainkkal.

Mentha: A legnagyobb az, aki nagyon gyorsan befut, és 15 évig fennmarad. Melyik a jobb egyébként? Öt évig nagyon menőnek lenni, és sok pénzt keresni, vagy egyre följebb és följebb jutni, és évek után is népszerűnek maradni? Mi sosem voltunk ott a legnagyobb sztárok között, és sosem leszünk, de hosszú ideje ott vagyunk a toppon, tudnak rólunk az emberek, és szeretnek minket. Nem vagyunk egy elfelejtett csapat.

Hogyan lehet csajozni ismert emberként?

Mentha: 18-19 évesen persze éltünk a lehetőséggel, és kicsit kis is használtuk a helyzetünket. Alapjárton pedig szerintem nehéz, bár én évek óta kapcsolatban élek.

Ezt az életformát, amit mi élünk, nagyon kevés nő viselné el. Nem azért, mert csajok forognak állandóan körülöttünk, hanem mert rengeteget dolgozunk, és sokszor még hétvégén sem vagyunk otthon.

Nem könnyű összeegyeztetni a civil életet, ezzel az egésszel. Egyikünk párja sem ebből a közegből való, és nem rajongóból lett barátnő.

Mi lenne a civil élet, ha nem zenét választjátok?

Eckü: Újságíró és/vagy rendezvényszervező volnék.

Mentha: Én porcelánfestő voltam a Hősök mellett 14 évig Herenden. Kicsit több mint egy éve raktam le az ecsetet.

Hol lesz a zenekar 5 év múlva?

Mentha: Öt év nem annyira hosszú idő. Nyilván persze egy év alatt is történhetnek nagyobb változások, amit mi is megtapasztaltunk az életünk során. Én remélem, hogy akkor is még ezerrel fogjuk nyomni, és azért ülünk majd itt veled, mert húszévesek lettünk.

Eckü: Abszolút. 2016-ban lesz 15 éves a csapat, és nagyon sok meglepetéssel és újdonsággal készülünk a rajongóknak. Tartalmas jövő áll a zenekar előtt, és ezt mindenkinek megígérhetjük.