Jane Fleming, a Cambridge Egyetem szakembere munkatársaival több tucat 95 év feletti idős emberrel – vagy hozzátartozóikkal, gondviselőikkel – készített interjút, hogy ezekre a kérdésekre keresse a választ. A Plos One című lapban közzétett kutatásukból kiderül, hogy ezek az emberek mind túlélték a kortársaikat, hálásak minden egyes napért, amit még megérhetnek, és nem igazán aggódnak a jövőjük miatt, készen állnak arra, hogy meghaljanak.
Egyesek amiatt aggódtak, nehogy terhet jelentsenek a környezetük számára, és inkább az aggasztotta őket, hogyan fognak meghalni, nem az, hogy mikor. A legtöbben arra vágytak, hogy csendesen elaludjanak, és a haláluk teljesen fájdalommentes legyen. Kevesen mondták azt, hogy ha betegek lesznek, szeretnének kórházba kerülni.
Sokan már a temetésükről is gondoskodtak, legtöbbük számára a halál teljesen természetes része az életnek, ezért szívesen beszélnek is róla. Az is kiderült azonban, hogy legtöbben az orvosukról beszélnek ilyen kérdésekről, a családtagjaikkal nem, pedig ha még időben szóba kerülnének ezek a kérdések, akkor minden úgy történhetne, ahogy az érintettek szeretnék, ami az idősek szempontjából nagyon fontos lenne.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.