Sulyok Blanka egy budapesti, faipari szakközépiskola magyartanára, és végső elkeseredettségében küldte el nyílt levelét az EMMI-nek. A levelében írja, szeret ott tanítani, de nem azért, mert olyan nagy öröm a központilag előírt anyagot „leadni”, hanem
éppen ennek ellenére szereti a munkáját.
Mert – mint írja - nem az „anyagot”, hanem a diákokat tanítja első sorban, és a diákok – a kamaszos flegmaság vagy az iskola intézményével szemben évek alatt, masszívan kiépült, negatív előítéletek páncélja mögött – érzékenyek, kreatívak, okosak, tehetségesek."
A tanárnő szerint amíg diákjait hidegen hagyja a Bánk Bán, addig nagyon is érdekli őket Erdős Virág kortárs költő egyik verse.
"Az egyik órán egy tizedikes fiú ezeket a sorokat írta a vers mintájára: Na most akkor mondjátok meg, nagyokosok, mi legyen/ ki ne legyen miközülünk maholnap, és ki legyen/ ki tanuljon szorgalmasan emelt szintű kémiát/ ki stoppolja Mekis műszak után még a zokniját/ ki jusson be egyetemre maximális pontszámmal/ ki vágódjon diszkó után egy oszlopnak pont százzal...”
Levelében azt is kifejti, hogy több tanítványa jutott el a faipari képzésről egyetemre,
emelt szintű érettségit szerzett, vagy például zenész lett.
Majd azt is hozzátette, hogy azzal, hogy az iskolák közötti átjárást és az egyéb irányú továbbtanulás lehetőségét ellehetetlenítik, valamint – szabad órasáv híján – a csoportbontásokat és az érettségire való felkészítést tovább szűkítik, a lemorzsolódások aránya
az eddiginél is drasztikusabb lesz.
Zárásképp pedig azt írja, hogy „A szakképzésben tanul a magyar fiatalok két harmada. Ha elveszik a tanítványaink jövőjét, az ország jövőjét is elveszik. Ez nem praktikus. Nem szakszerű. Nem gazdaságos. Nem igazságos. És nem emberséges.”
A teljes levelet itt elolvashatja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.