Közleményük emlékeztet: Tréfás György 1931-ben született Budapesten, zenei tanulmányait magánúton végezte Werner Alajos, Makai Mihály és Hetényi Kálmán növendékeként. 1952 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttesben énekkari tag, 1957 óta a debreceni Csokonai Színház magánénekese.
Főbb szerepei: Ozmin (Szöktetés a szerájból), Sarastro (A varázsfuvola), Leporello (Don Giovanni), Rocco (Fidelio), Dulcamara (Szerelmi bájital), Basilio (A sevillai borbély), Attila, Fülöp király (Don Carlos), Hermann (Lohengrin), Koncsak (Igor herceg), a Kékszakállú herceg.
Tréfás György a Csokonai Színház örökös tagja, érdemes és kiváló művész 2002-ben megkapta a város díszpolgára címet. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át drámai erejű, nagyszerű alakításaiért, több évtizedes művészi munkássága elismeréseként. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként minden operarajongó viszontláthatja "kőbe vésett" lábnyomát Budapesten, a Nagymező utcában.
"Én itt lettem operaénekes, és itt töltöttem több mint ötven esztendőt. A legjobb szerepeim azok a világhírű basszusszerepek, mint például Bartók Kékszakállúja, amelyet én énekeltem 1964-től 1990-ig egyedül a Csokonai Színházban, illetve külföldön. A legkedvesebb szerepeim: Verdi Don Carlosának Fülöp királya, valamint az egyetlen basszusra írt női szerep: Donizetti Vivat Mama című operájának a Mama szerepe. Itt énekelhettem a legjobb basszusszerepeket: Mozart Varázsfuvolájából Sarastrót, a Szöktetésből Ozmint, a Don Giovanniból a Leporellót, és nagyon sok Verdi és Wagner basszusszerepet. A közönség úgy érzem befogadott, és debreceniként szeret engem. Megszólítanak az utcán idegen emberek, beszélgetnek velem, gratulálnak a szerepeimhez" - mondta egy korábbi nyilatkozatában Tréfás György.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.