Top 10+1: ezek voltak 2016 legjobb filmjei a Life.hu szerint

Akadt több kiemelkedő magyar film is idén a mozikban (főként a Tiszta szívvel, A martfűi rém és a Félvilág említhető), de nálunk Hajdu Szabolcs rendezése bizonyult a legemlékezetesebbnek, amit a saját lakásában, saját pénzből, a saját családjával-barátaival forgatott (és amit aztán épp emiatt a hagyományos forgalmazás mellett lakásmozikban és filmklubokban is vetítettek). Benne egy banális, hétköznapi helyzet (kényszerű látogatóba érkezik egy rokoncsalád) kapcsán a banális, hétköznapi emberi konfliktusok és gesztusok mélyére ásva sikerült létrehozni valami egyáltalán nem banálisat és hétköznapit.

A divatvilág csúcsáról ismert Tom Ford második filmje ugyanolyan hibátlan ízlésű, mint a tervezései, és ugyanolyan egyedi is: egy különleges, több szálon futó történetet mesél el benne. Az Amy Adams játszotta főszereplő a volt férjétől kapja meg annak új regényét, a könyv megelevenedő cselekménye pedig rezonál a jelen és a közös múltjuk eseményeire is.

A tavalyi Oscar-gála győztese hozzánk 2016 elején érkezett meg a mozikba, így mindenképpen itt a helye a listán. Valós történetből: a bostoni papi pedofilügyeket feltáró újságírók sztorijából készült, és kiváló ritmusban, nagyszerű színészekkel, okosan mesél egy nagyon nehéz témáról.

Atom Egoyan filmjét kevés helyen vetítették, és nem igazán lépte át a közvélemény ingerküszöbét, pedig emlékezetesen megrendítő filmről van szó. Két idős színészlegenda: Christopher Plummer és Martin Landau főszereplésével láthatjuk egy idősotthon két lakójának történetét, akik elhatározzák: felkutatják a családjuk egykori haláláért felelős, az álnéven rejtőző náci tisztet. Csak épp az egyikük már mozgásképtelen, a másik pedig demens...

Az év legjókedvűbb mozija egyben egy felnövéstörténet és zenei film is: a nyolcvanas évek szürke Írországában egy kissrác úgy próbálja meghódítani élete szerelmének szívét, hogy elhívja szerepelni a zenekara videoklipjébe. A lány igent mond, csak egy a baj: a zenekart még ezután meg is kell alapítani. Aztán pedig következik egy olyan utazás, amiben mindenki felidézheti a kamaszkorát és az első szerelmeit, remek zenék társaságában.

Öt lánytestvér sorsa elevenedik meg ebben a filmben: egy kis török faluban élnek, a szüleik halála után a nagyanyjuk neveli őket, egy ártatlan csíny után pedig „szégyenbe kerülnek" a helyi közösség előtt, így a hagyományok szerint elkezdik őket erővel kiházasítani, hiába kiskorúak még. Mindannyian másképp reagálnak a helyzetre, a film pedig nemcsak egy tőlünk távoli világ nehéz viszonyaiba nyújt bepillantást, de általánosabban is (és nagyon érzékenyen) tud mesélni a női létről és a testvéri kapcsolatokról.

Sylvester Stallone élete leghíresebb szerepében, Rocky Balboaként visszatért egy újabb menetre, és ugyan ezúttal ő már csak mellékszereplő volt ebben a filmben, de így is a széria legjobb filmjeinek egyike sikeredett belőle. Az öreg Rocky itt már egykori ellenfele és barátja, Apollo Creed fiának edzője, és nem ringben küzd, hanem betegágyon, de nem kevésbé emlékezetes és megindító módon.

Noha szörnyű helyzetet ábrázolt (egy fiatalon elrabolt, hosszú évekre bezárt, ott megerőszakolt és gyereket szült lány történetét), mégsem a szörnyűségekre koncentrált A szoba, hanem arra az anya-gyerek kapcsolatra, ami a legnehezebb körülmények között is igyekszik teljes világot teremteni a másik számára. A gyermeki nézőpont révén pedig a film második felében a saját világunkat is új szemmel láthattuk, ennél többet pedig nem nagyon tud elérni egy film.

Mi Amy Adamsnek adnánk a következő Oscar-díjat a színésznők közül, mégpedig azért, mert az Éjszakai ragadozók mellett ebben a filmben is elképesztően nagyot játszott: egy olyan nyelvészprofesszor szerepében, akit a bolygónkra érkező földönkívüliekkel történő kapcsolatfelvételhez hívnak segítségül. Miközben pedig ezen dolgozik ebben a sokrétű és szép sci-fiben, át kell értékelnie mindent, amit addig nyelvről, kommunikációról, sőt életről és saját magáról gondolt.

A kultfilm Oldboy rendezőjének új filmje nem kisebb remekmű, mint az emlékezetes bosszúdráma volt, noha teljesen más zsánerben: A szobalány egy szerelmi és egy szélhámosfilm keveréke, a japán megszállás alatt álló történelmi Korea lenyűgöző díszletei előtt. A címben jelzett lány elszegődik szolgálatra egy gazdag és magányos örökösnő mellé, akinél az utat kéne egyengetnie a szélhámos partnere számára egy házasság és a kisemmizés felé - de a két nő egymásba szeret, és ez még csak az első a nagy csavarok közül ebben a gyönyörű, érzéki remekműben.

Mivel csak az év utolsó napjaiban mutatták be a mozik, még nem volt alkalmunk látni Ryan Gosling és Emma Stone közös filmjét - de ha igazak a róla szóló eddigi tudósítások, mindenképpen ott a helye az év filmjei között. Aki már látta, írja meg, így van-e - ahogyan várjuk kedves olvasóink saját javaslatait is a kommentek között az év legjobb filmjei kapcsán.