Veronai buszbaleset: az egyik túlélő édesapa beszélt az átélt tragédiáról

Sokan vesztették életüket a veronai buszbalesetben, rengeteg család gyászolja a szeretteit. Az iskolásokat és tanárokat pszichológusok segítik, sokan pedig a maguk módján próbálnak túllépni a tragédián. A feleségét és nevelt fiát elvesztett apuka kiírta magából az ott átélt borzalmakat.

"Induláskor nem volt semmi furcsa, sem a busszal, sem a sofőrökkel. (...) Nem tudom megmondani, melyik sofőr ült a volánnál, mert addigra mi már leültünk. Egész utazás alatt az volt a szabály, hogy nem lehetett felállni, mászkálni a buszon menet közben. (...)

A padlón tértem magamhoz, és hallottam a testnevelő tanár, Gyuri hangját, ahogy kiabál a gyerekeknek, hogy mindenki hagyja el a buszt. (...) Elkezdtem felemelni a fejem, az első amit megpillantottam egy kislány teste volt, ami mozdulatlanul, magzatpózban feküdt kicsit lejjebb tőlem" - írta az apuka, aki ezután keresni kezdte a nevelt fiát. Sajnos azonban hiába találta meg, már nem lehetett mit tenni. "Abban a pillanatban robbant a busz, repkedett minden, fröcsögött az égő gázolaj.

- számolt be a borzalmakról az édesapa, aki segítséget is hívott fiához, de már csak a halál beálltát tudták megállapítani. "Megvizsgálta, és mutatta, hogy vége. (...) Letérdeltem a fiam mellé, simogattam, és sírva könyörögtem, hogy ne haragudjon rám, amiért nem tudtam megvédeni" - írta a többi között az apa, aki a Blikknek csak anyit mondott, hogy ő így próbál túllépni a tragédián. "Ha kiírok magamból mindent, talán segíthetek magamon vagy bárkin" - mondta a gyászoló apa.