és nekivágtunk életünk mászásának, amely végül Száraz Dénes és Mohai Balázs barátaink csúcssikerével ért véget.
Az Island Peak mászás után még egy kemény feladat várt a hegyet megjárt csapatra: ahelyett, hogy fáradtan hálózsákjainkba dőlhettünk volna, le kellett vonulnunk a legközelebbi faluba, Chukungba. Ez két óra járásra van az Island Peak alaptáborától, amire egy kimerítő mászás után már nem igazán vágyik senki. Az alaptábor azonban szűkében van a víznek, emberháton hordják fel oda (!) most ezt is, mivel a tábor melletti gleccsertó vize jelenleg emberi fogyasztásra alkalmatlan. Vezetőnk finoman jelezte számunkra, hogy nagyban megkönnyítenénk az életüket, ha nem töltenénk még egy éjszakát a táborban. Annyi segítséget kaptunk már tőlük, hogy a fáradtság ellenére sem hezitáltunk sokat. Levonultunk Chukungba. Persze abban is reménykedtünk, hogy ott már lesz internet, és végre hírt tudunk adni magunkról.
Próbáltuk magunkba szívni a Himalája hangulatát, addig, amíg még lehet. Letelt ugyanis a mi időnk is e fenséges hegyek között.
Tegnap, 13-án reggel izgatottan készülődtünk, hiszen mi is a helikoptert vártuk, amely lehoz bennünket a hegyekből. Jó másfél órányi várakozás után végre bepréselhettük magunkat a kis fém- és üvegkalitkába. Megálltunk még Luklában, hogy feltöltsék a gépmadarunkat kerozinnal. Így kimaxoltuk a világ legveszélyesebb repterét: repülővel és helikopterrel is le- illetve felszálltunk róla.
A repülés Katmanduba számomra olyan volt, mint egy jelenet a "Jó reggelt, Vietnám!" c filmből. Egyfajta transzformáció volt, ahogyan visszaérkeztünk a "normális" világba.
Alig egy óra repülés után elértük Katmandut. Vissza a porba, a nyüzsgő metropoliszba. Óriási kontraszt a hegyek tiszta levegője után. Viszont végre zuhanyozhattunk, közel két hét után először! Most turistává vedlettünk. Pihenünk, és próbáljuk feldolgozni az itt tapasztaltakat, bár erre ennél sokkal hosszabb időre lesz szükség.
A nepáliak ma ünneplik az itteni újévet, így tegnap este több helyen is utcabált tartottak. A megszokottnál is nagyobb volt a nyüzsgés, este rengetegen voltak az utcán, a lányok és fiúk is igyekeztek csinosan felöltözni. Mind az öltözködésükben, mind pedig a zenében a nyugati hatás a domináns. Elég furcsa volt látni ebben a környezetben.
Holnap mi is búcsúzunk Katmandutól. Hatan, köztük Badár Sándor és Száraz Dénes, vasárnap 11:25.kor érkezünk a ferihegyi Liszt Ferenc repülőtérre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.