Nyílt levél a mai magyar celebekhez: 5 típusba soroltunk benneteket

Kis országunk nagyhírű celebjeiről mást sem hallani, mint azt, hogy hogyan fogytak le, mennyit sportoltak, mit ettek. A közösségi oldalaikról ömlenek a posztok: hol bikiniben mutatják meg egyre formásabb alakjukat, hol az edzőgépen vigyorognak. A bulvársajtó mindezt megírja, ekkor még mindent lehet, hiszen ki ne szeretne fürdeni a sok dicséretben?! A cikkek hatására a közösségi oldalak is pörögnek, gyarapszik a rajongótábor, tódulnak a lájkok, potyognak az emoji-k, ennek okán pedig megsokszorozódnak a szponzorok is. Ugye, ez ellen senkinek sincs kifogása!? De mi történik, ha a sok ömlengés után egy kevésbé pozitív cikk lát napvilágot? Megjelenik egy jól elkapott lesifotó arról a bizonyos narancsbőrről vagy egy kép kifelé jövet a plaszikai sebészetről? Óriási sértődés! A kedvencünk a „Miért nem a munkásságommal foglalkoztok inkább" költői kérdése, amire röviden és tömören csak annyit mondunk:

Vajon miért van az, hogy az évek óta interjúkat osztogató celebek a mai napig nem tanultak meg rendesen (értsd okosan) beszélni? A celebvilágban parádézva, sajtóeseményekre, szupercsajos gálákra járva, ahol az újságírók és a mikrofonok csak úgy teremnek, még mindig nem sikerült elsajátítaniuk a zent:

De beszélnek. Nem is akármikről, és nem is akárhogyan. Később pedig, ha mindez megjelenik, fel vannak háborodva. Jön a mentegetőzés: a „nem is ezt mondtam" vagy a „nem is így mondtam". Rossz hírünk van: pontosan így mondtad. De ha nem ezt akartad viszonthallani, miért nem gondolkoztál, mielőtt beszélni kezdtél volna? (Jaaa, hogy félrészeg voltál, mert a rendezvényen ingyen volt a pia?!)

A lista harmadik helyét érdemelte ki celebjeink azon szűk tábora, akik ugyan fennhangon hirdetik: „én nem csinálok bazári majmot a gyerekemből!", mégis megteszik. Az álszentség kiskirályai a közösségi oldalaikon gyűjtenek rajongókat, lájkokat egy-egy friss fotó közzétételével és rekordsebességgel rohangálnak a gyerkőccel a reggeli tévéműsorokba. De amint egy újság oldalán visszaköszön a kisded képmása, máris perrel fenyegetőznek. Jó hírünk van: mindez viszonylag egyszerűen kiküszöbölhető.

A kedvencünk ebben a témában a celebpár, akik babát várnak és nem hajlandóak elárulni sem a gyerek nemét, sem a születés időpontját, de naponta tolják az arcunkba a „csodaszépen gömbölyödő kismamapocak" fotóját. És végül a non plus ultra: akiknél az esküvő, a terhesség, a megszületett kisbaba egészen addig tabu, amíg egy magazin súlyos milliókat fizet a képekért. Végül is érthető, hiszen valamiből élni is kell... ugye?!

Számos olyan műsorvezető dolgozik képernyőn vagy éppen ül mikrofon előtt, aki nem fél hangot adni a véleményének. Ők büntetlenül szidhatják celebtársaikat, mondhatnak véleményt újságírókról, sajtótermékekről, gúnyolhatnak gyakorlatilag bárkit. De abban a pillanatban, ahogy a puska csöve visszafordul, a legzordabb ügyvédi felszólítást küldik a legkülönbözőbb verzióban: becsületsértésért, hitelrontásért. Drága barátaim! Erre aztán már igazán nem találunk szavakat... Illetve de, találunk. De nem akarjuk leírni őket. Kinek hiányzik még egy per?

Az egyik legnagyobb kedvenc a lenőtt póthajjal, gyűrött ruhában nyilvános rendezvényen megjelenő, amúgy ízig-vérig csitti-fitti celebmamik tábora. Ők azok, akik nem átallnak egy buli után kialvatlanul megjelenni egy rendezvényen (hiszen fizetnek érte), majd a róluk készült fotó láttán zaklatni a szerkesztőket:

„Ha nem veszed le azonnal azt a képet, beperellek!" De miért? Mert készült rólad egy előnytelen fotó egy nyilvános helyen?
„Nem vagyok közszereplő!" Nem? Tévéműsort vezetsz, többszázezres rajongótáborod van a közösségi oldalon és naponta vadidegen embereknek mutogatod, hogy mit eszel, mit iszol...
„Azonnal vedd le a képet!" Tudod, mit!? Jó fejek leszünk, levesszük. De csak mert nagyon szeretünk!