1937. október 4-én a fiatal Konyicsák Sándorné hajnali 2 órakor ért haza a bálból a Pest megyei, ma Dabas részeként számon tartott Alsódabason lévő otthonába. Férjével közösen vállalták, hogy felnevelik Sándor unokaöccsét, a 3 éves Kelemen Imrét, akiről a szülei lemondtak. Örökbe akarták fogadni. Amikor a fiatalasszony este elindult a bálba, korán lefektette a gyengélkedő gyereket, aki a napilapok szerint „bélhurutban” szenvedett. Amikor hazaért, nem hitt a szemének.
Ekkorra a gyerek önkívületi állapotban fetrengett az ágyában. Keze-lába görcsösen kalimpált a levegőben
– olvasható Az Est 1939. március 16-i számában.
Azonnal elzavarta a férjét orvosért, de hiába érkezett meg a doktor, a kisfiún nem lehetett segíteni, reggelre meghalt. A házat ellepték a detektívek. Mindent megvizsgáltak, mindenkit kikérdeztek, a kis holttestet pedig boncolásra küldték, hogy kiderüljön, mi okozhatta a gyerek halálát. A hatósági orvos ugyanis szabad szemmel is meg tudta állapítani, hogy nem a betegsége végzett vele. Mivel a gyerekre a halála előtt Konyicsák Sándor vigyázott, a férfi azonnal gyanússá vált.
Amikor a boncolás során kiderült, hogy a gyerek halálát az a száznál is több friss sérülés okozta, amelyek ellepték a testét, a 26 éves férfit letartóztatták. Konyicsák határozottan kitartott amellett, hogy neki semmi köze a gyerek halálához.
Kihallgatása során kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A kérdéses napon, amikor munkájából hazatért, a kisgyereket a földön fetrengve találta. A gyerek nagyon beteg volt. Ő nem nyúlt hozzá egy ujjal sem, akkor üthette meg magát, amikor leesett az ágyról
– idézi a vallomást Az Est.
Ezzel szemben a törvényszéki orvosszakértő megállapította, hogy a kis Kelemen Imrét agyonverték. Azt állította, hogy a gyerek sérüléseit nem okozhatta az, hogy leesett az ágyról. Bár a férfi semmiben sem segített nekik, a hónapokig tartó nyomozás során a detektívek fejében végül összeállt a kép arról, mi történhetett a végzetes éjszakán.
Amikor nevelőanyja elment otthonról, a kisfiú egyedül maradt a nevelőapjával. A beteg gyerek nem tudott aludni, nyöszörgött, amivel zavarta Konyicsák álmát. A férfi ettől annyira dühös lett, hogy kizavarta a gyereket az ágyából, majd állítólag „szelíd, jóindulatú hangon rászólt a gyerekre: Imike, danolj! Énekeld el azt a nótát: Sárgarézből van a pipakupakom... A kisfiú betegségére való hivatkozással nem akart énekelni, mire a nevelőapja megverte. A kisfiú sírva mégis elénekelte a kívánt nótát. A nevelőapa jutalmul megitatta a gyereket borral, akinek az ital megártott annyira, hogy dülöngélni kezdett” – idézi a vádiratot az újság.
De a férfinak ez nem volt elég. Ezután arra kényszerítette a kicsit, hogy betegen ugorjon fel az ágyra, majd ugorjon le onnan. Két ugrás között pedig mindig megütötte a kis Imrét. Ekkor keletkeztek a sérülései.
A nyomozás adatai szerint puszta kézzel, ököllel és körmeivel teljes másfél órán át bántalmazta a gyereket
– írta meg a 8 órai újság 1938. október 21-i száma.
Azt, hogy pontosan miért vetett véget a kínzásnak, nem tudni, mindenestre a szadista férfit halált okozó súlyos testi sértéssel vádolta meg az ügyészség hónapokkal a gyilkosság után.
Mindent a feleségére fogott
„Ha valaki bántalmazta (a gyereket), az csak a feleségem lehetett” – mondta a bíróságon a tudósítók szerint. Ezután Konyicsák Sándornét tanúként hallgatta ki a bíróság.
„(Aki) csak arról tett vallomást, hogy a gyerek beteg volt, kijelentette, hogy különben az esetről mit sem tudott. Több tanú terhelő vallomást tett Konyicsák Sándorra. A szembesítések során a vádlott felesége többször is Konyicsák szemébe mondta, hogy ő verte agyon a gyereket” – olvasható Az Est 1938. március 11-i számában.
Kiderült, hogy a férfi vádaskodásaiból egy szó sem igaz. A szadista hajlamú vádlottat végül a pestvidéki királyi törvényszék bűnösnek találta és 10 év fegyházbüntetésre ítélte elsőfokon, amit a másodfokon eljáró táblabíróság is helyben hagyott.
Az ügy nemcsak a tárgyalóteremben kavart indulatokat és nemcsak Pest megyében, hanem az egész országban. És nemcsak a kegyetlen, szadista férfi brutális módszerei miatt, hanem azért is, mert egy védtelen és ártatlan gyerek volt az áldozat. Akárcsak 15 évvel ezelőtt, 2003-ban Tatabányán, ahol egy asszony szemétszedés közben talált rá egy szatyorba rejtett, másfél kilós újszülöttre. A kisfiút egyszerűen kidobták. A Készenléti Rendőrség Kiemelt Életellenes Ügyeket Felderítő Főosztálya nyomozóinak 13 évvel az eset után a bűnügyi technika segítségével sikerült megtalálni és vallomásra bírni a gyilkosát. A rejtély kulcsát a DNS-adatbázis őrizte.
Ha kíváncsi vagy rá, hogyan halt meg a tatabányai csecsemő, a valóságban hogyan jelzi az egyezést a DNS-elemző szoftver, és milyen egy igazi DNS-labor Magyarországon, ne hagyd ki a LifeTV Kiemelt ügyek Kovács Noémivel című bűnügyi magazinját november 9-én, pénteken este 22.10-kor, vagy keresd az ismétlést november 10-én, szombaton, 22.30-kor a LifeTV-n.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.