Teljesen átértékelte az életét Galambos Lajos: megtette az El Camino egy szakaszát

Lajcsi egy bottal és egy 11 kilós hátizsákkal indult útnak, csak a legszükségesebb dolgokat vitte magával.

„Egy bottal és egy tizenegy kilós hátizsákkal vágtam neki a spanyol spirituális zarándokútnak. Nem volt nálam egyéb, csupán egy túrabakancs, alsónemű, váltóruha, egy fogkefe és egy fordítógép, ami a kommunikációban segített. Naponta több mint húsz kilométert gyalogoltam a lelki megnyugvásért. Elképesztő és semmihez sem fogható utazás volt ez, aminek én bár csak egy rövid szakaszát tettem meg, mégis nagy hatást gyakorolt rám. Az első nap zarándokok szállásoltak el, az elkövetkezendő négyben pedig vendégházban húztam meg magam. Elég hideg volt, de ez nem is a luxusról és a fényűzésről szólt. Szerény körülmények között éltem, kézzel mostam a ruháimat, és elmerültem a gondolataimban. Meditáltam, megtisztultam, lelki békét nyertem. És rengeteget gyalogoltam, de bevallom: a százharminc kilométeres távból kilencvenet tudtam csak megtenni, mert az utolsó szakasz előtt izomgörcsöt kaptam, injekcióval próbálták csillapítani a fájdalmamat, de nem lett jobb, úgyhogy az utolsó negyven kilométert csak vonattal tudtam megtenni – mondta a Borsnak a zenész, aki bevallotta, hogy olyan nagy szüksége volt erre az utazásra, mint egy falat kenyérre. – A Caminónak köszönhetően minden negatív gondolatot, érzést, ami nyomta a szívemet, el tudtam engedni. Más emberként tértem haza, rájöttem, hogy min kell változtatnom, mi és ki az, ami, aki fontos az életemben. Eddig foggal-körömmel ragaszkodtam a tárgyi dolgokhoz, a kényelemhez, ide pedig eljöttem egy szakadt pólóban és egy váltó felsőben, és talán sohasem voltam ennyire kiegyensúlyozott és nyugodt, mint Spanyolországban. Igen tanulságos út volt, ahová egyszer a gyermekeimmel is visszatérek, mert még rengeteg tanulnivalónk van az életben!”