Akiknek nem adatik meg a korlátok nélküli élet: hét szívfacsaró film fogyatékos embertársainkról

Milos Forman filmtörténeti klasszikus remekművében Jack Nicholson játssza azt a kisstílű bűnözőt, aki úgy akarja elkerülni a börtönt, hogy inkább őrültnek nyilváníttatja magát, és a zárt osztályra kerül. Ott pedig igazi közösségre talál, de a hatalmi rendszer nem tűri a szabad szellemeket, legyenek akármilyen állapotban is.

Hogy az autizmus fogyatéknak számít-e, vagy csak egy másfajta mentális állapot, arról komoly tudományos viták szólnak – nekünk nem tisztünk dönteni a kérdésben, de az biztos, hogy hátrányt jelenthet számos élethelyzetben. Így a nyolcvanas évek egyik leghíresebb filmjének főszereplője számára is, akit az öccse hátsó szándékkal visz el körutazásra, hogy aztán meglássa a világot egy új szemszögből is.

Az egész világot meghódította néhány éve ez a francia film, és hazánkban is közönségkedvenccé vált, elsősorban a humora és a belőle sugárzó életöröm miatt. Ezt az életörömöt pedig egy bevándorló ápoló adja át benne a lebénult és életunt milliomosnak – rengeteg nevetés és kaland közepette.

A tinivígjátékok szokásos sémáihoz képest erősen más oldalról közelít a szüzesség elvesztésének témájához ez a belga film: ugyan szintén komédia, de az abszurd fajtából, és a sötétebb tónusokat sem hanyagolja. Nem is tehet másképp, hisz a főszereplő srácok közül egyik vak, a másik kettő pedig mozgássérült – ők hárman indulnak egy őrült utazásra Spanyolországba, egy speciális bordélyházba, ahol még nekik is lehet esélyük az első szexre.

Hogy egy folyamatosan romló állapotú, a mindennapok összes percében kihívásokkal küzdő, súlyos fogyatékkal élő emberi test milyen zseniális elmét és ragyogó személyiséget zárhat magába, arra a legjobb példa a XX. század egyik leghíresebb tudósa, Stephen Hawking. Az ő életében lehetünk útitársak ennek a filmnek a révén, méghozzá egy Oscar-díjas alakítás kíséretében.

Nagy örömünkre szolgál, hogy egy magyar filmet is a listánkra válogathattunk: Till Attila rendezése játékosan, sötét humorral és empátiával fordult a mozgássérült hősei felé, akik igazi bűnügyi történetbe keveredtek bele egy kerekesszékes bérgyilkos révén. Az pedig már csak a bónusz, hogy a főszerepeket olyanok alakították, akik a valóságban is példaképként szolgálnak: a sportoló Fenyvesi Zoltán és a színházrendező Fekete Ádám.

Adott egy arrogáns kosárlabdaedző, akit egy balhéja miatt közmunkára ítélnek. A közmunka pedig nem más, mint egy fogyatékkal élőkből álló csapat edzése, és mint az ilyen filmekben lenni szokott, a kezdeti nehézségek után mindkét fél tanul valami nagyon fontosat egymástól. De a lényeg a hogyan: ebben a filmben szívmelengető módon, pont kellő humorral és többségükben önmagukat játszó, feledhetetlen szereplőkkel.