Goeldi-tamarin született a Szegedi Vadasparkban

A Goeldi-tamarinok a főemlősök színes és változatos csoportjához tartozó karmosmajmok között is egyedinek számítanak. Anatómiailag és viselkedésükben is annyira különböznek a többi selyemmajomtól, hogy korábban külön alcsaládba sorolták. A karmosmajmok között két utód születése az általános, az ugrótamarinok nősténye öt hónapos vemhesség után azonban csak egy kölyköt hoz a világra, amit azután közösen nevelnek.

A Szegedi Vadaspark már rutinosnak számító szülőpárjának is egyetlen kicsinye született. Az utód nevelésében az apára fontos szerep hárul, miután két-háromhetesen átvette a hordozás terhét az anyától, de az egész család aktívan részt vesz benne, beleértve nálunk a két idősebb fivért is. Bár nem könnyű elsőre megpillantani a szintén fekete színű kölyköt, a látogatóknak érdemes pár percre megállni és csendben szemlélődni a Goeldi-tamarin családnál, mert előbb-utóbb észrevehetik a - főleg apjába kapaszkodó - kölyköt.
Az egyik legkésőbb, 1904-ben leírt főemlős tudományos nevét felfedezőjéről, Émil August Goeldi svájci zoológusról kapta. Az Amazonas-medencéjének nyugati részén élnek, kisebb, 6-8 fős családokban, a karmosmajmok többi fajához képest azonban nagyobb, 30-60 hektáros területen belül mozognak.
A kifejletten 21-24 centiméter hosszú, 400-800 gramm tömegű majmok gyümölcsökön, gombákon, rovarokon kívül előszeretettel fogyasztanak kisebb gerinceseket, gyíkokat és madárfiókákat. Másik nevük, az ugrótamarin a jellegzetes mozgásukra utal: akár négy métert is át tudnak ugrani két faág között.
Számuk egyre csökken. A státuszuk a Természetvédelmi Világszövetség adatai alapján sérülékeny, elsősorban az elsődleges esőerdők eltűnése, a fák kivágása veszélyezteti. Európában mintegy háromszáz egyedét nevelik állatkertekben, ahol nemzetközi fajmentő tenyészprogram keretében tartják, tenyésztik - ebben vesz részt a Szegedi Vadaspark is.