A február 20. és 25. között zajló télűző, tavaszköszöntő népszokás vasárnapi programjai reggel kilenctől az éjszakai órákig tartanak.
A térség legnagyobb eseményén 64 busócsoport 1750 busója és egyéb maskarása gondoskodik a résztvevők szórakoztatásáról, jelentős részük vasárnap már a reggeli óráktól rója majd a mohácsi utcákat.
A borzas, busóbundákat öltő hagyományőrzők faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel, köztük favillákkal, kereplőkkel és kolompokkal "felfegyverkezve" búcsúztatják a zord évszakot.
Farsangvasárnap délelőttjén egyebek mellett a busóálarcok faragásával ismerkedhetnek meg és több busócsoport bemutatkozásán vehetnek részt az érdeklődők, miközben a szerb templomnál és a busóudvarban lévő színpadokon zenekarok, táncosok váltják egymást.
A busójárás egyik legfontosabb eseménye vasárnap dél után nem sokkal lesz: a mohácsi révnél tánccsoportok, dudások és busók bemutatói közepette kelnek át a busók a Dunán. Ezt követően a belvárosban nemzetiségi néptáncbemutatók, koncertek veszik kezdetüket miközben a Koló tér környékén busók és farsangi csoportok kezdenek gyülekezni és indulnak vonulásba város központi tere felé.
A délután második felében a busóudvar színpadán néptánccsoportok és tamburások bemutatói zajlanak majd, Menyhárt Éva sokac népdalokat énekel a Széchenyi téren, míg röviddel négy óra előtt szabad farsangolás veszi kezdetét a maskarások és az érdeklődők között.
Az új busók Széchenyi téri avatását követően, várhatóan fél ötkor - a téltől való búcsúzás egyik szimbolikus lépéseként - a kompkikötőnél bocsátják a Duna vízére a farsangi koporsót. Egy órával később pedig busók és látogatók gyűrűjében meggyújtják a népszokás egyik látványosságát, az óriási máglyát a belvárosban.
A szervezők korábbi tájékoztatása szerint a programokon napi átlagban 50-60 ezer ember is megfordulhat átlagosan, a legtöbb látogató kedvező időjárás esetén pedig várhatóan éppen vasárnap érkezik a városba.
Az UNESCO által az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára 2009-ben felvett hagyományőrző farsangi eseményt a helyiek által sokacnak, a köznyelvben sokácnak nevezett népcsoport honosította meg, azt egy 1783-as feljegyzés említi először. A balkáni térségből a török hódoltság idején Mohács környékén megtelepedő etnikum körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. A sokacok álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
A busójárás tradicionális elemei változatlanok: borzas busóbundákat öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel, öles kereplőkkel, kolompokkal felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt.
A sokacok hagyományait, népművészetét, mindennapjait tavaly nyár óta egy tájház is bemutatja Mohácson.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.