Pesti mesék – A Római-part nevének és történetének nyomában

Budapest egyik jellegzetessége, hogy ugyan folyóparti város, mégis kevés az olyan pontja, ahol a lakói tényleg érintkezhetnek a Dunával. Éppen ezért olyan népszerűek azok a helyek, ahol erre mégis lehetőség nyílik, és mindközül talán legnépszerűbb a Római-part, az utóbbi néhány évben legalábbis biztosan.

De pontosan mit is nevezünk Római-partnak, és miért épp így hívják? Hivatalosan, a térkép szerint a Római-part az Aranyhegyi-patak torkolatától tart a Losonc utcáig, bő egy kilométeren. A köznyelv azonban már ezen a néven emlegeti Óbuda Duna felőli részének teljes északi felét, vagyis az Újpesti vasúti hídtól egészen Budapest határáig tartó partszakaszt. Hogy miért éppen római? A Római-part onnan kapta a nevét, hogy ez az óbudai Rómaifürdő városrész Duna-menti sétánya – a Rómaifürdő pedig onnan kapta a nevét, hogy már az ókorban a rómaiak is élvezték az itteni gyógyvizeket.

Maga a partszakasz a XIX. század első felében népesült be, amikor Magyarországon meghonosodott az evezősport, elsősorban Széchenyi István és Wesselényi Miklós révén. A látványosan fejlődő dunai vízisport egyik fő bázisa pedig a Római-part lett, ahol sorban épültek fel a csónakházak. A XIX. század végére már huszonhárom darab állt belőlük itt, mellettük pedig működött három strand és öt csárda is. Utóbbiak közül a legrégebbi (és máig álló) a Bivalyos vendéglő, melynek épületét 1798-ban a gázlónál kialakult vásártér mellé emelték, a nevét pedig onnan kapta, hogy a bivalykereskedők mellette csereberélték az állatokat.

A XX. században a Római-part fokozatosan fejlődött és terjeszkedett, egyre jobban kiépült, és Budapest vízisportjának központjává lett. Egy idő után természetesen már nem csak csónakházak, de magánnyaralók, villák is épültek a környéken, majd az idők változásával vállalati és egyesületi épületek is helyet kaptak. A vízisportélet a hetvenes évek végétől kezdett hanyatlani, nem függetlenül attól, hogy 1973-ban a Duna vízminőségének romlása miatt a strandokat megszüntették, és a folyóban fürdést megtiltották.

A rendszerváltás után a csónakházakat és üdülőket privatizálták, sokat lebontottak közülük, és lakóépületek kerültek a helyükre, ahogyan a korábbi nyaralókból is sok esetben állandó lakhely lett némi átalakítás után. A Római-part végül a 2000-es évek második felétől találta meg új funkcióját, és a budapestiek kedvelt kiránduló- és pihenőhelye lett, ahol a folyópartra kiülve, akár a vízbe lábat lógatva lehet élvezni a nyári estéket a kiülős, napágyas bároknak köszönhetően.