Cikksorozatunkban olyan jól ismert budapesti helyek, utcák, terek, városrészek elnevezéseinek eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet, különleges sztorit rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem darabkáit is. A Hősök tere, az Oktogon, az Astoria, a Római-part, a fővárosi pályaudvarok, a Nagykörút, a Móricz Zsigmond körtér, a budapesti gyógyfürdők, a Rózsadomb, a Szabadság-szobor és Józsefváros után most a Boráros tér következik.
A „boráros" biztosan a borárus régiesen, azaz a téren bort árultak, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy most is ott áll egy hordóival pózoló borkereskedő szobra – gondolhatnánk
teljesen logikusan, de a Boráros tér nem így kapta a nevét. Kereskedők ugyan szerepelnek a történetben, és biztosan árultak sokszor bort is a környéken (hisz most is nyílik a térre nem egy vendéglátóhely ajtaja), de a Boráros egy családnév volt, mielőtt közterület neve lett volna belőle.
A mai Boráros tér környéke egészen a XVIII. századig kívül esett Pest városának határain.
Olyannyira, hogy sokáig egy külön település, a kis Szentfalva állt itt. A XVIII. század végére Pest magába olvasztotta az addigra már külvárosként létező mai József- és Ferencvárosokat, majd a rengeteg mindent letaroló 1838-as nagy árvíz után főként kertes villák és vízimalmok övezete lett a környék. Ekkor már a belé vezető utakkal el is nyerte a közlekedési csomópont formáját, és mivel leginkább faárusok tevékenykedtek itt, ezért a Fa tér nevet viselte.
Egészen 1875-ig, amikor Budapest egyesítése után a Boráros tér nevet kapta, méghozzá Boráros János után. (A tér és a Ráday utca találkozásánál álló ház homlokzatán erre tábla is emlékeztet.)
Boráros János a görög Vorarosz (érdemes figyelni a hangzásbeli hasonlóságot) család sarja volt, akik a XVII. század végén települtek át a hazájukból Győrbe, majd onnan Pestre. Sikeres kereskedődinasztiaként kapták meg 1725-ben a nemesi címet, maga Boráros János pedig Pest városának szolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeket, többek között főbíraként, alpolgármesterként, a Városliget megteremtőjeként és a vagyonát jóléti alapítványokra hagyó filantrópként.
A Boráros tér arculatát sokáig az Elevátorház határozta meg,
ami 1882-től működött a Közraktárak (ennek az épületsornak az utolsó maradványa a Bálna) és az akkor még a Duna-parton futó vasúti sínek találkozásánál. A közel 60 méter magas épület alsó szintjére is sínek futottak be, benn rakodó-, osztályozó- és gabonatisztító állomások működtek. Az épület közvetlen szomszédságában épült meg 1937-ben a Horthy Miklós híd, ami végképp közlekedési csomóponttá változtatta a Boráros teret.
A második világháború végén a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta a hidat, és az Elevátorház is olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy le kellett bontani.
A helyére park került (a mai Nehru part), a híd helyére pedig átmenetileg egy pontonhíd, amit a pestiek csak Miki néven emlegettek. 1952-ben aztán átadták a már végleges, újjáépült hidat, ami azóta is működik Petőfi híd néven.
A Boráros tér történetében 1978-ban következett el egy újabb nevezetes, és sajnos tragikus esemény.
Az egyik Csepel felől érkező HÉV szerelvény április 13-án fékezés nélkül belerohant az akkor még az vágány vonalában fekvő állomás épületébe, a baleset következtében pedig 18 ember vesztette életét.
Részben a baleset miatt is tervezték át aztán a teret, és egy 1979-ben induló nagy rekonstrukció révén nyerte el a mai formáját. Ennek utolsó fázisaként avatták fel Varga Imre két szobrát, melyek ma is a téren állnak. Az egyik egy sor kőhordó között álló borkereskedőt ábrázol, humoros utalással a tér nevének szó szerinti jelentésére. A másik egy oszlop tetején álló fémdísz, antik stílusban. Maga az oszlop az egykor a Blaha Lujza téren álló régi Nemzeti Színház homlokzatáról származik, a tetején lévő tárgy pedig a nagyszentmiklósi aranykincs legismertebb darabjának, egy bikafejes ivócsanaknak a másolata. Annak a nagyszentmiklósi aranykincsnek, aminek darabjait pesti köztisztviselő korában Boráros János gyűjtötte össze, így ez a szobor közvetve a tér névadójának állít emléket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.