Képtelen elhunyt férje holmijaihoz nyúlni, Sas József özvegye mindent úgy hagyott, ahogy a néha művész.
"Tudom, hogy nem én vagyok egyedül ezen a világon a fájdalmammal, nagyon sokan özvegyülnek meg, és ők is mind szomorúak, de hiába látom azt, hogy más hogyan kezeli, nekem nem megy még. Szoknom kell a gondolatot, hogy magányos vagyok. Igyekszem elfoglalni magam, hogy egy nap legalább pár órára eltereljem a figyelmemet a fájdalomról. Persze, az élet is segít ebben valamennyire, hiszen nagyon sok hivatalos dolgot kell intéznem. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok feladat lesz" - mesélte a Borsnak az özvegy.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.