10 elgondolkoztató idézet a színházi világnap alkalmából

A színházi világnap különlegessége, hogy minden évben egy jeles művész fogalmazza meg üzenetét a művészvilág és a közönség számára, melyet aztán világszerte felolvasnak a különböző színházakban.

Idén Helen Mirren, az Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas színésznő osztotta meg gondolatait a közvéleménnyel:

„Ez egy nagyon nehéz időszak az élő előadásoknak és minden művésznek, technikusnak, kézművesnek és nőknek, akik már eleve sokat küzdöttek ebben a szakmában, mely tele van bizonytalansággal.

Talán épp ez a bizonytalanság tette őket képessé arra, hogy szellemességgel és bátorsággal éljék túl ezt a pandémiás időszakot. Képzeletük lehetővé tette, hogy ötletes, szórakoztató és megható módon új kommunikációs csatornák szülessenek, természetesen nagyrészt az internetnek köszönhetően.

Az emberi lények, amíg ezen a bolygón élnek, mindig is fognak történeteket mesélni egymásnak. A színházak gyönyörű kultúrája mindaddig élni fog, amíg mi itt leszünk.

Az írók, tervezők, táncosok, énekesek, színészek, zenészek, rendezők kreatív ösztöne soha nem fog elapadni, sőt a közeljövőben újra virágozni fog, új energiával és új nézőpontokkal, melyet most mindannyian megélünk.

Már alig várom!"

A színház a legtöbb ember számára egy mesevilág, ahol pár óráig elfelejtheti a szürke hétköznapok körforgását. Megelevenedik a képzelet, elkápráztat a szín- és hangvilág, tátva marad az ember szája a gyönyörű jelmezek és kellékek láttán. Amikor kigyulladnak a fények, nem csak a színészek, hanem a nézők számára is megszűnik a világ, együtt sírunk és nevetünk velük és órákig még a hatása alatt állunk. A színház fontos része a mindennapjainknak és bár jelentősége talán a mai világban némileg csökkent, fénye sosem aludhat ki.

Íme 10 idézet, mely szemlélteti a színészet és színészek nagyságát, művészetük értékét és azt, hogy ők is ugyanolyan esendő emberek, mint bármelyikünk.

„Az igazán nagy színészek (...) alázatosak. Ahhoz, hogy az ember ilyen hosszú ideig tűzvonalban lehessen, már kevés az ego, ahhoz nagyon kell szeretni és tisztelni azt, amivel éppen foglalkozik." (Rudolf Péter)

„Hogy ki mekkora színész, azt csak a közönség érzi. Ő maga soha. Ő maga kétségbeesetten dolgozik a színpadon, és keres visszaigazolást. A sportoló tudja, hogy előbb ért a célba, nagyobb súlyt emelt, éppen gólt lőtt. A színésznek ez a bizonyosság nem adatik meg." (Máté Gábor)

„A színház hullaház, ahol az életet deszkákra teszik, és a nézőket hívják azonosítani. Elhúzzák a függönyt, és elénk tárul az élet halotti maszkja, hideg és halvány, színészi festék." (Hallgrímur Helgason)

„A színész csöndről álmodik, miközben képtelen csöndben maradni, ha mégis, azonnal orvost hívnak hozzá." (Sándor Erzsi)

„A hírnév nem olyasvalami, amit az ember csinál; a hírnév érzékelés, amely nem a híres emberből ered, nem az ő agyából pattant ki, hanem a nyilvánosság kollektív képzeletéből. Idő múltával a színész ellenszolgáltatásai és a közönség elvárásai ellenőrizhetetlenné nőnek, és a maga módján mindenki örömmel elfelejti, hogy az egésznek az alapja merő illúzió. Egy egyszerű varázstrükk a színházban vagy a televízió képernyőjén képes a varázslatot társadalmi szélességű járvánnyá változtatni." (Michael J. Fox)

„A magyar színész senki másra nem számíthat, csak arra, hogy tetszik a népnek. A nép pedig nagy átlagban rossz ízlésű, és bár ez sajnálatos, bizonyos színészek számára néha még szerencse is." (Verebes István)

„Mi, színészek mindannyian szeretethiányosak vagyunk." (Szirtes Ági)

„A színész felelősséggel tartozik maga iránt, de a közössége iránt is. A jó színészeket a kiváló, korszakos alakoktól számomra az különbözteti meg, hogy utóbbiak jelen voltak a társadalom életében is. Gondolatuk volt az emberről, az országról, a világról - és ezt bátran képviselték. Ha nagy színész nem is lesz minden tanítványból, ezt a tulajdonságot megőrizhetik." (Vidnyánszky Attila)

"A szerepekkel a színészek gyakran úgy vannak, mint az emberek a feleségükkel. Kívánják a másét." (Hevesi Sándor)

„Minden színész arra vágyik és azért mutogatja magát, mert valami nagyon nagy szeretetre vágyik, (...) és ez pont egy olyan szeretetéhség, ami rálökhet erre a pályára, nem pedig az, hogy „én annyira szeretem magam és nézzétek". (Borbély Alexandra)