Amikor két szülő nem érti és nem is akarja megérteni egymást, akkor állandósul közöttük a feszültség, a külvilág előtt leplezett, néma háború. A gyerek, minthogy nem fogyatékos, csak kicsi, megérzi ezt, és elbizonytalanodik. Elbizonytalanodik a megérzéseiben, a gondolatai és tettei helyességében, miközben emiatt önbizalomhiányos lesz. A szülők persze ezt észreveszik, aggódni kezdenek, és azonnal megkezdik a probléma orvoslását. Sportolni viszik, hisz ép testben ép lélek, különórákra járatják, mert a tudás aranyat ér, és az anyagi világban is megkezdik a rehabilitációt.
Elhalmozzák, pontosabban fogalmazva túlkompenzálják minden olyan materiális dologgal, amit meg tudnak fizetni, mondván: „Nekünk a gyerek a legfontosabb a világon."
Minthogy a pokol felé vezető út is jó szándékkal van kikövezve, néha mi, szülők is hajlamosak vagyunk ezt az utat járni, és néhány dolgot figyelmen kívül hagyni:
1. A szülő-gyerek konfliktusban mindig a szülő a probléma, és soha nem a gyerek, mert a felelősség mindig a nagyobb tudással és nagyobb tudatossággal rendelkező emberé.
2. Ne hazudd tele a gyerekszobát! A gyerekkel mindig őszintén, az ő szintjén kell kommunikálni.
3. A probléma soha nem a jelenben van, legfeljebb ott válik nyilvánvalóvá. A rossz tanár, noha jóindulattal, de azt kérdezi a tanulmányaiban elakadt gyereket: „Mit nem értesz?" A jó tanár ezt kérdezi: „Mi az, amit még értettél?"
4. Ha a gyerek nincs „életveszélyben", vagy nincs kilátásban hatalmas károkozás lehetősége, hagyd a gyereket tapasztalni és élni. „Az okos ember a másik hibájából tanul" mondás egy sületlenség. Te is megtapasztalás útján ismerted meg az életet, és nem könyvekből.
5. A szülő jó és rossz példamutatása erőteljesebb a kimondott szavaknál.
6. A gyereknek figyelemre van szüksége, amit így vagy úgy meg is fog szerezni. Ha nem kapja meg, amikor „jó", akkor rossz lesz, vagy megbetegíti magát.
7. Az a szülő, aki visszaveszi, amit egyszer a gyereknek adott, tönkreteszi a birtoklással kapcsolatos elgondolását. A gyerek önző lesz, vagy felelőtlenül eltékozló.
8. A gyerek nem tulajdon, nem funkcionális tárgy, nem a kapcsolat összetartója és nem a szülők megvalósulatlan álmainak a beteljesítője, hanem a szülők gondviselésére bízott élet.
9. A gyerek akkor hazudik, ha nem lehet őszinte.
10. Ha nem engeded a gyereket tapasztalni, magától fejlődni és felnőni, mindig gyerek marad a „mamahotelben".
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.