Kallódó utcagyerekből lett világsztár - 9 dolog, amit biztosan nem tudtál Louis Armstrongról

Louis Armstrong egész életében azt állította, hogy 1900. július 4-én, vagyis épp a századforduló évében és az amerikai nemzeti ünnep napján született. Így aztán ezt könnyen megjegyezte mindenki, és vélhetően ő maga is elhitte. Csak a halála után évekkel került elő a születési anyakönyvi kivonata, amiből kiderült, hogy 1901. augusztus 4. a pontos dátum. Így most épp a 120. születésnapját ünnepelné a legendás zenész; halálának kerek évfordulója is aktuális, hiszen majdnem pontosan 50 éve, 1971. július 6-án hunyt el.

A franciás írásmód miatt a legtöbben úgy gondolják, hogy a keresztnevét „Lui"-nak kell ejteni, és Magyarországon is így szokás emlegetni őt. Ugyanakkor Armstrong saját maga „Luisz"-nak ejtette a keresztnevét (mintha az Lewis lenne), ennek okaként pedig támadhatatlan érvet fogalmazott meg: „Nem vagyok francia."

Zűrös családi körülményei miatt a gyerekkora nagy részét az utcán töltötte. A közelben lakó Karnofsky családnál azonban második otthonra talált, saját bevallása szerint saját gyerekükként kezelték. Náluk mindig kapott ételt, gyakran ott is aludt, sőt még az első hangszere megvásárlásában is segítettek neki. Zeneileg is hatottak rá, hiszen a családanya rendszerint jiddis és orosz dalokat énekelt neki lefekvés előtt. A litvániai zsidó Karnofskyk iránti tiszteletből pedig Armstrong felnőttként mindig egy Dávid-csillagot viselt a nyakláncán.

Az édesanyja mindössze 16 éves volt, amikor Armstrong megszületett, az apja pedig korán elhagyta őket. Az anyja prostituáltként is dolgozott, és mindig új férfiakkal költözött össze abban a reményben, hogy azok majd megmentik nehéz sorsától. Az egyik ilyen férfi pisztolyát Armstrong szilveszter éjjelén ellopta, és az utcán a levegőbe lövöldözött vele. Letartóztatták, nevelőintézetbe küldték, és csak ekkor, 11 éves korában kapott először zenei oktatást a rács mögötti foglalkozások révén.

A karrierje csúcsán már összeforrott vele a Satchmo becenév, albumokat is adott ki ilyen címmel. Ezt a nevet pedig az 1932-es európai turnéján kapta, amikor egy londoni magazinban így hivatkoztak rá. Mint később kiderült, az újságíró egyszerűen nem tudta rendesen elolvasni a saját korábbi jegyzeteit, és Armstrong gyerekkori becenevét, a Satchelmouth-t (ami körülbelül a magyar „bukszaszájú" kifejezésnek felel meg) alakította át ilyen módon.

És nem, nem valami közös szexuális szerepjáték részeként. Az első felesége, Daisy Parker ugyanis prostituáltként dolgozott, és Armstrong először kuncsaftként járt nála, majd rendszeres vendége lett. Idővel azonban beleszeretett a nőbe, és az akkor még nagyon fiatal, a 18. életévét sem betöltő és a hírnévtől még nagyon messze járó Armstrong elvette feleségül Parkert. A házasságuk négy éven át tartott, közben pedig örökbe fogadták Armstrong elhunyt unokatestvérének kisfiát. Armstrong később még háromszor nősült, de egyik házasságban sem született saját gyermeke. Ugyanakkor fennmaradt egy levele, amiben utasítja a menedzserét, hogy küldjön havi apanázst egy kislánynak, aki vélhetően egy turné közbeni kalandjából született.

Nem különösebben csinált sosem titkot abból, hogy szereti és rendszeresen élvezi a marihuánát, amiről azt is nyilatkozta, hogy „ezerszer jobb, mint a whiskey". Ő lett az egyik első híresség is, akit kábítószer birtoklása miatt tartóztattak le. Amikor 1930-ban a dobosával, Vic Bertonnal elszívtak egy füves cigit a kaliforniai Cotton Club mellett, a rendőrök lecsaptak rájuk. Kilenc napot kellett rács mögött ülnie, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték végül azért, ami manapság már legálisnak számít Kaliforniában.

1965-ben Budapestre is ellátogatott a zenekarával, ami akkoriban azért számított még nagyobb számnak, mert Magyarországot a keleti szocialista blokk tagjaként vasfüggöny választotta el a szabad nyugattól. A látogatásáról a Magyar Televízió riportfilmet is készített, ami szerencsére teljes terjedelmében megtekinthető ma is.

Noha számtalan híres sláger fűződik a nevéhez, és felmérhetetlen a hatása komplett zenei irányzatokra, de talán a What a Wonderful World az a dal, amit világszerte a legtöbben kötnek a nevéhez. Pedig a szám az 1967-es megjelenésekor nem bizonyult különösebben sikeresnek. Csak húsz évvel később, a Jó reggelt, Vietnam! című Robin Williams-film betétdalaként fedezte fel újra a világ, hogy aztán óriási klasszikus váljék belőle.