Komár László sokat köszönhet Presser Gábornak, ennek ellenére az énekes a halála előtt komolyan megfenyegette a társát, pedig korábban nagyon jó viszonyt ápoltak. Minden a hatvanas évek végén kezdődött, ekkor hívta el Komár a bandájába billentyűzni Pressert. Sokáig azonban nem dolgoztak együtt, ugyanis beindult az Omega, majd az LGT, Presser Gáborra pedig ezekben a bandákban volt szükség.
Komárt még a Vígszínházba is bekerítettem. Akkoriban nem túl jól mentek a dolgai, besummantottam a Képzelt riportba. Énekes-táncos szereplő volt..."
"Eleinte azt hitte, megőrültem, mikor cseresznyemag-köpködés közben felvetettem neki az Elvis, de magyarul lemezötletet. Izgatta is a dolog, meg húzódozott is, akarta is, meg nem is. Arra gondoltam, így Komár megőrizheti saját magát, jó lesz a lelkének, és miközben Elvist énekelhet, mint régen, lehet, hogy ha jók a magyar szövegek, komoly közönséget is toboroz."
Pressser még szerzőnek is feltüntette a Mondd, kis kócos című slágerében, hogy ne a nagyon szerény jogdíjakból kelljen élnie. Komár László szekere azonban beindult, lemezei nagy eladást produkáltak.
Ez is bejött, Komár szórakozva futott be. Ahogy kell. És ez volt a cél. Közel húsz éve volt jelen, mikor váratlanul igazi sztár lett. Azért igazi, mert többször neki kellett feszülnie, de megcsinálta"
Élete vége felé minden – még csak nem is sejthető – előzmény nélkül írásban súlyosan megfenyegetett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.