Kicsi volt, de a csatái nagyot szóltak: 217 évvel ezelőtt koronázta magát Franciaország császárává Bonaparte Napóleon

Napóleon intézkedései, törvényei döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom virágzására, fejlődésére. Leginkább közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjaival számított úttörőnek, ám a VII. Piusz pápával kötött konkordátuma is korszakalkotónak számított.
A császár hírhedt seregei kicsivel több, mint egy évtized alatt majdnem az összes európai országgal hadban álltak, az is megesett, hogy ugyanabban az időben. Napóleon hódításai nem csupán a nők körében voltak ismeretesek, de szövetségeivel és szövetségeseivel együtt sikerült országa uralma alá vonni a kontinentális Európa nagy részét..

A Napóleon-komplexus a francia uralkodó termetére vezethető vissza, aki a maga 168 cm magasságával akkoriban mégsem számított törpének. Tény, hogy nem volt egy óriás - ám talán mintegy kompenzálásul - alacsony termetét hatalommal, hódítással, sikeres háborúkkal próbálta feledtetni. Akárcsak napjainkban a mélynövésű férfiak nagy autóikban, hogy intimebb részeikről már ne is beszéljünk.

Napóleon császár koronázására 1804. december 2-án, nem másutt, mint a a párizsi Notre Dame-ban került sor, VII. Piusz pápa jelenlétében. Ismert érdekesség, hogy az ünnepségre két külön koronát hoztak: a Római Birodalmat felidéző babérkoszorút és Nagy Károly koronájának másolatát. Bonaparte Napóleon arany babérkoszorúval lépett be a dómba, majd a teljes ceremónián a fején viselte azt. Ám, hogy a hivatalos koronázás is megtörténjen, mintegy jelképes gesztussal a saját feje fölé emelte Nagy Károly koronáját, ám soha nem helyezte a helyére.

Ezt követően feleségét, Joséphine-t is megkoronázta. Hogy az utókornak képi formában is fennmaradjon az esemény, a császár kedvenc festője, Jacques–Louis David hivatalosan is elismert festményén örökítette meg. 1805. május 26-án a milánói székesegyházban Napóleon Lombardia vaskoronájával Itália királyává koronázta magát. 1804. május 18-án kikiáltották a császárságot, és ugyanezen a napon, stílusosan előléptette marsallá 18 legkiválóbb tábornokát, a hadsereg hűségének biztosítása érdekében.

A fokozatosan felfelé törő pályaívet mégiscsak megtörte egy katasztrofális történés, mégpedig nem más, mint az 1812-es oroszországi invázió. Ha ez még nem lett volna elég, nem sokkal ezután követte a lipcsei vereség az előzőt, mellyel kezdetét vette egy baljós sorozat. 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek a Francia Császárság területére, lemondásra kényszerítve őt.
Ekkor került sor az ominózus száműzésre: otthonául a később sokakat megihlető Elba szigete szolgált. Napóleon szigeti kényszerpihenője után a következő évben vissza is tért, hogy száz napra újra magához ragadja a hatalmat.

1815. június 18. Ezt a dátumot annak idején nagyon meg kellett tanulnunk a történelem órán. Aki nem tudta fejből felmondani a felelések során, egy „azonnal ülj le, egyes"- sel el lett intézve örökre. Történt ugyanis, hogy ezen a napon, végső vereséget szenvedett minden idők legnagyobb császára, Napóleon, a waterlooi csatában. És ezt a szomorú bukást, félve attól, hogy, mint a bumeráng visszatér újra a császár, még megfejelték a győztesek egy hatalmas pofonnal: Jó messzire száműzték, egyenesen Szent Ilona szigetére, ahol aztán az 1821-ben bekövetkezett haláláig, a britek felügyelete alatt élte mindennapjait.