Pesti mesék - Miért épp a 32-es szám szerepel a Harminckettesek tere nevében?

A Harminckettesek terének története elválaszthatatlan Józsefváros történetétől, hiszen lényegében annak "főutcája", a Baross utca kiszélesedéséből jött létre a Nagykörút külső határán. Józsefváros pedig Pest második legrégebbi városrésze, csak a Belváros előzi meg – hiszen Pest középkori városfala a mai Kiskörút vonalán húzódott, így ezen belül feküdt évszázadokig az egész város. A városfalon kívüli területek felhasználása és benépesülése először a mai Józsefváros irányába indult el, azaz itt kezdődött meg a külvárosok kialakulása, melyekből később aztán az új kerületek lettek. A 18. század elejéig ez még főleg kerteket és szántóföldeket jelentett, mindössze néhány hozzájuk kapcsolódó, magányosan álló épülettel. A 18. század folyamán aztán egyre inkább lakóházak, templomok, majd kiépülő utcák váltották fel a mezőgazdasági hasznosítású birtokokat, majd 1777-ben Pest városának Józsefváros hivatalosan is része lett. Ekkoriban errefelé főként földszintes agyagházak álltak, melyeket aztán az 1838-as nagy árvíz szinte teljesen elpusztított. Ezután indult el az az újjáépítés, aminek révén a kerületben immár nagyvárosi épületek emelkedtek fel, kialakítva a millennium környékén kiépülő József körutat és a Baross utcát is.

A két fontos útvonal találkozásánál a parcellázáskor meghagytak egy kis teresedést, de ezt egészen sokáig senki sem tekintette önálló térnek, így nevet sem kapott; az itt álló bérházak a Baross utcára voltak számozva: egészen 1933. május 14-ig, amikor is Horthy Miklós kormányzó felavatta itt azt a szobrot, ami a 32-es ezred és annak hősi halottjai előtt tiszteleg, ezzel párhuzamosan pedig a közterületet is elnevezték Harminckettesek terének. A máig itt álló szobor Szentgyörgyi István szobrászművész alkotása, közadakozásból teremtették meg a költségeit, és egy gránátot dobó világháborús katonát ábrázol. A szobor talapzatán látható az ezred leghíresebb ütközeteinek felsorolása is helyszínekkel és dátumokkal, valamint a Vitam et sanguinem!, vagyis az Életünket és vérünket! jelszó.

Hogy miért épp ez a felkiáltás, és miért éppen a 32-es ezredről neveztek el teret Budapesten a sok katonai egység közül? Mindkettőre az ezred története ad választ. A nevezetes felkiáltás az 1741-es pozsonyi országgyűlésen hangzott el, amikor a magyar nemesi rendek életüket és vérüket ajánlották Mária Teréziának az osztrák örökösödési háború idején. Ez pedig gyakorlati teendőkre lefordítva seregek felállítását jelentette, köztük az ekkor megszülető, főleg felvidéki magyarokból álló, Ghymesi Forgách Ignác gróf vezette gyalogezred, ami eleinte a parancsnokának a nevét viselte, 1769-ben viszont megkapta a 32-es hadrendi számot.

A 32-es ezred számos bevetésen szolgálta a hazát, Pesthez pedig azért is kötődik különösen, mert az 1800-as évek második felétől ez az alakulat lett a város "házi ezrede". A 32-esek az első világháborúban súlyos veszteségeket szenvedtek, és a trianoni békeszerződés szüntette meg őket végleg. Az egykori katonái viszont sokat tettek az emlékének megőrzéséért, ennek eredménye lett a szobor és a tér elnevezése is. Az ezred utóda a Magyar Királyi 1. gyalogezred, majd a második világháború után a Budapesti Honvéd Őrzászlóalj lett, ami a rendszerváltás után egy ideig visszakapta a 32-es számot is a nevébe. A hadsereg 2007-es átszervezési reformjával az ezred aztán megszűnt, de a dísz- és a rendész-zászlóalja továbbra is változatlan szerepkörrel működik.