Álomfejtés az ókori Mezopotámiában

Így volt ez az ókori Mezopotámiában is, ahol az álomfejtésnek – mint általában mindennek – a jóslás volt a célja. Jósoltak a felszálló füst alakjából, vízre szórt liszt útjáról a vízfelszínen, betegségek tüneteiből, arcvonásokból, és igen, még álmokból is. A felsoroltak ugyanis mind alkalmasak arra, hogy azokban ómeneket – előjeleket – kutasson és találjon az erre specializálódott szakember, legalábbis eleink szerint.

Az ómenek keresése során minden esetben az volt a kérdés, hogy mi az, ami nem illik a képbe? Valószínűtlennek tűnő dolgokat kerestek, anomáliákat. Ómen volt, ha egy sakál a városba tévedt – hisz városba nem szoktak sakálok tévedni –, de ugyanígy előjelnek számított például, ha valaki házában fehér vagy bármilyen más színű macskát látott. A színtől, az állat ábrázatától, de akár a viselkedésétől is függhetett, hogy mi a jóslat.

Az álomjóslásnál sem volt ez másképp: a mezopotámiaiak néha egészen különös következtetésekre jutottak az álmaikkal kapcsolatban. A különböző álomfejtésre foganatosított kézikönyvek mindig „Ha..., akkor..." módszerrel adnak megoldást az álmok jelentésére, azaz ha a páciens ezt vagy azt álmodja, akkor ez meg az történik majd. Nehéz megtalálni a logikát ezekben az álmoskönyvekben, néha egészen kusza következtetésekre jutnak, és az is megeshet, hogy mai szemmel nézve egy-egy kijelentés egyenesen nevetségesnek tűnik.

Lássunk néhány mezopotámiai jóslatot!

Szóval, ha valamilyen úton-módon az ókori Mezopotámiába keverednél, és vagy olyan szerencsés, legalábbis álomfejtés szempontjából, hogy a pasik táborát erősíted, akkor ilyen módon kérhetsz magadnak akár egy hosszabb életet is...