Egyik napról a másikra hagynak hátra mindent, amit ismernek - ők a johatsuk

Japánban nem is annyira ritka, hogy valaki tettekre váltja az ilyen jellegű álmodozásait, sőt olyannyira gyakori, hogy még önálló kifejezés is létezik rá: johatsu.

Az emberek számtalan okból kifolyólag akarhatnak kiszakadni az életükből, és teljesen nyomtalanul eltűnni. Súlyos adósságok, rémes párkapcsolatok, rossz családi háttér, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Japánban híresen kegyetlenek a munkakörülmények. Emellett vannak olyan kulturális tényezők is, amelyek sokkal súlyosabbá teszik ezeket az indokokat, mint máshol. Sok japán például elviselhetetlennek érzi azt a szégyent, hogy a családot adósságok terhelik, vagy a válást - ami egyébként mindig is nagyon ritka volt a szigetországban - de akár egy felmondást is.

Ezek a törések a japánok életében kevés választási lehetőséget hagynak számukra. Vagy szégyenben kell élniük, és halálra dolgozzák magukat, választhatják az öngyilkosságot, vagy azt, hogy "johatsuvá" válnak. A johatsu nagyjából azt jelenti, hogy elpárolognak az életükből.

Magát a johatsu kifejezést a hatvanas évek környékén kezdték használni, amikor az emberek rájöttek arra, hogy az a legegyszerűbb, ha egész egyszerűen eltűnnek az életükből. Nekik is, és a családjuknak is.

De hogyan lehetséges csak így, egyik napról a másikra eltűnni? Ez Japánban könnyebb, mint máshol. A rendőrség nem igazán ered az eltűnt emberek nyomába egészen addig, amíg, amíg csak arról van szó, hogy valaki ködddé vált. Az már természetesen egészen más, ha egy bűncselekmény vagy egy baleset is közrejátszik az eltűnésben. Az eltűnt családja csupán annyit tehet, hogy kifizet egy hatalmas összeget egy magándetektívnek, vagy vár a csodára és reménykedik, hogy minden rendben van eltűnt szerettével.

Mivel a magánélet nagyon fontos a japánoknak, azok az emberek, akik úgy döntenek, hogy johatsuvá válnak, tulajdonképpen elrejtőzhetnek anélkül, hogy aggódniuk kéne: bárki megtalálja őket. Nem kell szoronganiuk amiatt, hogy valaki felfedezi őket egy biztonsági kamerán és lelepleződnek., Még a bankkártyájuk alapján sem nyomozzák le őket. A családtagoknak esélye sincs hozzáférni a felvételekhez vagy a tranzakciókról készült dokumentumokhoz.

Természetesen ez bizonyos szempontból érthető, hiszen ha illetéktelenek férnek hozzá ezekhez az adatokhoz, vissza is lehet élni ezekkel az információkkal, így maga a törvény logikus. Mégis, ez azt is meggátolja, hogy az eltűnt emberek családtagjai kideríthessék, él-e egyáltalán a szerettük, és csak johatsuvá vált, vagy esetleg valami más, borzasztó dolog történt vele. Az eltűntek rokonainak így pusztán a remény marad, hogy eltűnt rokonuk jól van, de bizonyosságot valószínűleg sosem kaphatnak.

A johatsu jelenség olyannyira elterjedt Japánban, hogy léteznek olyan cégek, amelyek kifejezetten arra specializálódtak, hogy segítsenek eltűnni az embereknek. Az éjszakai költöztető cégek segítenek a leendő johatsuknak a szervezésben, és még ideiglenes szállást is biztosítanak számukra titkos, mások számára nem ismert helyeken. A segítség árát sok minden befolyásolhatja attól függően, hogy mennyi holmit kell elszállítani, milyen messzire akar elbújni, mikor szeretne elindulni. Emellett, ha gyereket is magukkal akarnak vinni, vagy a behajtók elől kell elmenekülni, az még tovább emelheti az árakat. Átszámolva nagyjából 140 ezer és 820 ezer forint közötti összeget kell kifizetni érte. Évente nagyjából 100-150 embernek segítenek a cégek felszámolni az emberek addigi életét.

Azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak az éjszakai költöztetést, vagy egész egyszerűen szeretnék egyedül megoldani, nyilvánosan elérhető johatsu útmutatók állnak rendelkezésre.

Ha szeretnél még többet olvasni Japánról, itt írtunk az Onna-bugeisháról: ők olyan bátor szamurájnők, akik az életüket adták a népükért.