Mary Wollstonecraft Shelley - az írónő, aki a szerelmével az anyja sírjánál találkozott

Mary Wollstonecraft Shelley 1797 augusztusában, Londonban született. Szülei szintén íróként tevékenykedtek, így a szellemi háttér biztosítva volt számára. Azonban otthon sosem tapasztalta meg az érzelmi biztonságot, mert édesapja, William Godwin erőszakos volt, zsarnoki módon nevelte őt és féltestvérét, Fannyt. A család alkalmazott egy házvezetőnőt, Louisa Jonest, akitől a két kislány nemcsak írni és olvasni tanult, hanem általa szeretetben és törődésben is volt részük. Amikor Mary hároméves volt, a nő viszonyt folytatott Godwin egyik tanítványával, így elküldték a házból.

Tinédzser korában Skóciába került, ahol William Baxternél szerető közegben élhetett, és ez megnyugvást adott számára. Később, 1831-ben, a Frankenstein című munkája előszavában úgy emlékezik vissza, hogy igazán az ott töltött időszak miatt választotta az írói pályát.

1812-ben, mindössze tizenhét évesen visszavonhatatlanul szerelmes lett a nős Percy Shelleybe, aki később népszerű költővé avanzsált. Ám a kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen.

Shelley ekkor házas ember volt, így felajánlotta a feleségének, hogy éljenek együtt hárman, amit a nő elutasított. Mivel a szerelmesek szülei sem támogatták a románcot, így nem volt más megoldás: Shelley elhagyta terhes feleségét és Maryvel Svájcba menekült.

Hogy született Frankenstein?

1816-ban meglátogatták a Don Juan szerzőjét, George Byront, és a Genfi-tónál töltött időszak hatására megszületett Mary története Frankensteinről. Az irodalmi közeg, az éjszakai beszélgetések és a közös csónakázások megtették a hatásukat. Versenyt folytattak, hogy ki tudja a legjobb kísértettörténetet megírni, így jött létre Mary ikonikus karaktere. Különböző elképzelések léteznek azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben került Percy Bysshe Shelley keze munkája a Frankenstein, a modern Prométheusz című regénybe. Egyesek szerint csak segített, míg mások szerint ő írta a teljes kötetet.

A tragédiák még nem értek véget

Szakmailag egy sikeres időszakot tudhattak magukénak, de a tragédiák sora csak ekkor kezdődött.

Két héttel később Shelley hivatalosan is feleségül vette szerelmét, Maryt. Három gyermekük született, akik közül csak egy, Percy Florence élte meg a felnőttkort. 1822-ben halott gyermekét világra hozva Mary csak azért nem vérzett el, mert Shelley jeges vízbe fektette őt, még mielőtt kiért volna az orvos.

1822 júliusában Percy Shelley három társával együtt viharba került Ariel nevű vitorláshajóján. Az eset után négy nappal a hullámok partra vetették a költő holttestét.

Miután férjét is elvette tőle az élet, visszatért Londonba, ahol harminc évvel később, 54 évesen halt meg.