Horváth László kezdetben hegedülni tanult, majd édesapja irányításával kezdte meg klarinéttanulmányait. A szombathelyi zeneiskola, majd a győri Zeneművészeti Szakközépiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Balassa György osztályába járt, kitüntetéses diplomáját 1969-ben szerezte meg. 1969-70-ben a párizsi Conservatoire ösztöndíjas hallgatója volt Ulysse Delecluse professzornál.
Horváth László 1965-ben csatlakozott a Magyar Állami Hangversenyzenekarhoz, melynek 1968-tól első klarinétosa lett - áll a Budapest Music Center által közölt életrajzban. A budapesti Nemzetközi Klarinétversenyen, 1970-ben az első hely mellett a zsűri különdíját is elnyerte. 1972-ben Genfben bronzérmet kapott, 1973-ban Münchenben a legjobb öt döntős közé került.
Horváth László 1970 óta állandó szereplője a magyar zenei életnek, mint szólista és kamaramuzsikus. Alapító tagja a Filharmónia Fúvósötösnek. Európa szinte minden országában, valamint Ausztráliában és Japánban is szerepelt szólistaként. Több rádiófelvételt készített a Magyar Rádiónál, a BBC-vel, Bécsben, Párizsban és Tokióban. 1983-tól a Körmendi Klárával alakított duóval is gyakran felléptek.
Horváth László 1974 óta tanított, öt évig Debrecenben a Zeneművészeti Főiskolán, majd Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában. Számos nyári kurzust tartott, többek között Nyírbátorban, Fertődön és Pradesben.
1992-ben Kőszegen megalapította a Lajtha László Emléktábort, amely az elfeledett modern zeneszerzők munkásságát állítja a középpontba. A karinétművész 1993-ban elnyerte a Ferencsik János-emlékdíjat és a Liszt Ferenc-díjat, 1999-ben a Lajtha László-díjat, majd 2001-ban a Veress Sándor-díjat. Horváth László hamvait június 17-én 14.30-kor a kőszegi köztemetőben helyezik végső nyugalomra - írja az MTI.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.