A hajdú-bihari tűzoltóról és kisfiúról kikerült egy fotó, amelyen Rácz Gábor magához szorítva vigasztalja a megrémült kisfiút.
"Azt a látványt sose fogom elfelejteni, nagyon megrázó volt.
Még sötét volt, amikor kiértünk a kollégákkal, néztük, milyen feladatok lesznek, milyen eszközökre lesz szükség. Rögtön felmértük, hogy több sérült a roncsokban rekedt.
Amikor mentem át a másik oldalra, akkor láttam meg a teljesen halálra rémült gyermeket, még mindig látom a szemem előtt, ahogy szorítja a fülére a kezét, mintha ezzel ki tudná zárni a valóságot.
Először nem tudtam hová tenni, mert egyszerűen nem illett a képbe a szülők nélkül, egyedül, mezítláb lévő kisfiú. Ha nem lennék édesapa, akkor is így reagáltam volna, az első döbbenet után azonnal odamentem, lehajoltam hozzá, levettem a sisakomat is, hogy ne féljen tőlem. Próbáltam vele kommunikálni, de nem tudtam" - mesélte a Borsnak a történteket Gábor.
Később kiderült, a négyéves gyermek román volt, ezért nem válaszolt a tűzoltó kérdéseire.
Aztán kézzel-lábbal sikerült valamennyit kommunikálni, a kisfiú elmondja, hogy Janisnak hívják.
"Közben a kollégáim tették a dolgukat a roncsoknál, jöttek a mentők. Nem tudtuk, csak később hallottam, hogy az édesanyja súlyosan megsérült, kórházba vitték. Janist az ölembe vettem, úgy is vizsgálták meg, ráadtam a pólómat, mert fázott. Neki ez akkora sokk lehetett, fel sem tudta fogni, mi történt, hol van az anyukája...
A mentősök sokáig nálam is hagyták a rémült gyermeket, igyekeztem megnyugtatni. Később őt is bevitték a kórházba, nem tudok róla semmit.Kivételesen szeretném tudni, hogy mi lett vele, jól van-e?"
- tette hozzá a tűzoltó.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.