Pesti mesék: mező terült el a mai "pesti Broadway" helyén

A Nagymező utcát nem véletlenül szokták a „pesti Broadway" néven emlegetni: a fővárosban egyetlen másik utca sincs, amiben ilyen sűrűséggel állnak színházak és kulturális intézmények. Ebben a Nagykörúttal párhuzamos, a Király utca és a Bajcsy-Zsilinszky út között húzódó, világvárosi hangulatú sétányon található többek között a Radnóti Színház, a Thália Színház, az Operettszínház, a Mai Manó Magyar Fotográfusok Háza, a Robert Capa Központ, de korábban itt működött a Tivoli Színház, a Mikroszkóp Színpad és a Moulin Rouge mulató is.

De miért épp Nagymező egy ilyen forgalmas, kimondottan nagyvárosias utca neve? Azért, mert nem is olyan nagyon régen itt még nem épületek álltak, hanem szó szerint nagy kiterjedésű mezők. Pest városának egészen a 18. századig nem voltak külvárosai, az egész település a mai Kiskörút vonalán húzódó városfalakon belül helyezkedett el. A török hódítás után, az 1710-es évekre nőtt meg akkorára a lakosság, hogy a falakon kívül eső, művelésre alkalmas területeket lassan-lassan birtokába vette. Újrakezdték a földművelést, állatokat tartottak a legelőkön, felépítették az elpusztult majorságokat, ezekben az években kezdték el a kőbányai szőlők telepítését is. Ekkoriban tehát csak mezőgazdasági területek és épületek helyezkedtek el errefelé, lakóházak nem. Ennek megfelelően csak földutak futottak a különböző telkek között, és ezek egyike kapta a korabeli dokumentumok szerint az 1720-as években a Feld Grasse nevet, majd 1853-ban már Grosse Feld Grasse néven jegyezték, és 1874-ben tükörfordítással magyarosították ezt Nagymezőre.

A 18. század folyamán aztán elkezdtek kialakulni Pest külvárosai, a mezőgazdaságra használt területekre egyre több lakóház is épült, a Nagymező utcában 1756 körül húzták fel az elsőt a mai Mozsár utca sarkán. Két nagy külváros alakult ki így lépésről-lépésre: egy a mai József- és Ferencváros területén, egy pedig a mai Teréz- és Erzsébetváros területén, benne a Nagymező utcával. Ez utóbbiban a 18. század végén már 619 ház állt. Ezek ekkoriban még jórészt földszintes vályogházakat jelentettek, de a 19. században, Pest lakosságának növekedésével, és fokozatos világvárossá válásával ez megváltozott. 1873-ban Terézváros a maga 73 760 lakosával már Budapest legsűrűbben lakott részének számított, és ekkor osztották ketté a Király utca mentén, leválasztva belőle a mai Erzsébetvárost. 1873 azért is jelentős dátum, mert ekkor született meg maga Budapest: a korábbi külvárosok, a történelmi Pest és Buda egyesüléséből létrejött a ma is ismert főváros.

Budapest fejlődésének a kiegyezés utáni „boldog békeidők" évtizedei adtak nagy lökést, és a 19. század végére fejlődött ki a mai pesti belváros utcaszerkezete is a sugaras elhelyezkedéssel. A Nagymező utcát közepén keresztező, a párizsi Champs-Élysées mintájára tervezett Sugár út építését a miniszerelnök gróf Andrássy Gyula tervezetére 1870-ben foglalták törvénybe. (Ezért is lett ő később a Sugár útból Andrássy úttá váló utca névadója.) A környéken ekkoriban kacskaringós kis utcák és ócska földszintes házak helyezkedtek el, a mai Oktogon területe pedig nem volt más, mint egy hatalmas, mély gödör. Az 1873-as nagy gazdasági válság megakasztotta a munkálatokat, de később új befektetők, a korabeli Magyarország leggazdagabb emberei csatlakoztak a projekthez, hogy a saját magánvagyonukból támogassák ezt a nemzeti ügyet. A Nagymező utcával párhuzamos Nagykörút megépítéséről pedig 1871-ben fogadott el határozatot a főváros. A munkálatok rögtön el is kezdődtek, és bár az északi területeken főleg beépítetlen telkeken indulhattak el az építkezések, máshol jelentős bontásokat kellett végrehajtani. Összesen 251 épületet romboltak le a Nagykörút kedvéért, de a korabeli viszonyokat jól jelzi, hogy ezek 70%-a földszintes ház volt. A 19. század végére aztán felépültek azok a belvárosi paloták és bérházak, amelyek a Nagymező utca mai képét is meghatározzák, és amelyekben helyet kaphattak a „pesti Broadway" különféle intézményei.