Ártatlan egyetemista lett az áldozata a kegyetlen skálás gyilkosoknak

Évtizedeken át Magyarország egyik legnagyobb áruháza volt a Budai Skála, ami a mostani Allee bevásárlóközpont helyén állt Újbudán. Ennek az áruháznak a bevételét minden nap taxival szállították el, és az egyik ilyen taxit támadta meg 1992. május 11-én a hírhedt Bene-Donászi rablógyilkos páros. A Vak Bottyán utcában elállták a taxi útját, majd szó nélkül, hidegvérrel lelőtték a pénzszállítással megbízott fiatal egyetemistát és a taxisofőrt is. Előbbi azonnal belehalt a fejlövésbe, utóbbi súlyos sérülésekkel túlélte végül a támadást. A rablók ráadásul érdemi zsákmány nélkül távoztak, mert azt a pénzeszsákot vitték magukkal, ami nem bankjegyeket, hanem üres pénzeszsákokat tartalmazott. Az ekkor még ismeretlen tetteseket az eset után skálás gyilkosok néven kezdték el emlegetni.

A két hidegvérű bűnöző néhány hónappal később újra gyilkolt. Egy Sárszentmihály melletti erdőben lövészetet gyakoroltak, amikor véletlenül vadászok találtak rájuk, vesztükre: a két bűnöző őket is meggyilkolta. A rendőrség az itt talált lőszerek révén jutott olyan nyomhoz, ami összekapcsolta a vadászgyilkosságokat a skálás esettel, valami Donászi egy korábbi, Győrben egyedül elkövetett rablógyilkosságával – és ami végül elvezetett a magyar kriminalisztika történetének egyik legkegyetlenebb rablógyilkos párosának elfogásához.

Meglepő módon Bene László és Donászi Aladár is jó családból, értelmiségi közegből származott, előbbi egy hegedűművész-pedagógus, utóbbi egy ügyész-pedagógus házaspár gyermekeként nőtt fel. Vélhetően nem is a körülmények, mint inkább erős szociopatikus jellemvonások juttatták végül őket a bűnözés útjára, és az egymásra találásuk még inkább katalizálta ezt a folyamatot. Bene László más iskolásfiúként is lopott, később visszaeső tolvajként és rablóként került a szegedi Csillag börtönbe. Itt ismerkedett meg Donászival, aki korábban jogi egyetemre is járt, majd hivatásos katona lett belőle, és az onnan szerzett fegyverrel követte el élete első rablását.

Ők ketten már a börtönévek alatt a későbbi bűnözői akcióikat tervezgették. Szakirodalmat olvastak, kifaggatták a többi elítéltet, felkészültek a rendőrség nyomozási módszereiből – tényleg előre megfontoltan arra készültek, hogy hidegvérű bűnözők lesznek, tekintet nélkül bárki másra. A szabadulásuk után először dohánylerakatokat fosztogattak, majd emelték a tétet, és Bécsben vásárolt fegyverekkel követték a már említett bűncselekményeket. A skálás és a vadászgyilkosság után még egy félresikerült rablást is megpróbáltak elkövetni egy pénzszállító autó ellen, és egy soroksári postarablást is végrehajtottak. Utóbbiról tudomást szerzett egy nőismerősük, akit épp el akartak tenni láb alól, amikor letartóztatták őket.

A bíróság előtt a két kegyetlen gyilkos igyekezett egymásra kenni a legsúlyosabb bűncselekményeket, de végül 1995-ben mindkettőjüket életfogytiglani börtönre ítélték. Donászi Aladár 6 évig bírta a lelki terhet és a magánzárka egyedüllétét, ezután borotvapengével öngyilkosságot követett el. Bene László azóta is börtönben ül, többször kérte a szabadlábra helyezését a minimális 20 év eltelte után, de ezt sose engedélyezték számára. Legutóbb azzal került bele a hírekbe, hogy immár 70 évesen arról nyilatkozott, hogy már nem is vágyik a szabadulásra, és nem akar beilleszkedni a társadalomba.

A két bűnöző történetéről az 1990-es évek második felében Tábori Zoltán írt interjúkötetet Nagyvadak címmel. A könyvből készült a Gengszterfilm című mozi is, amit 1998-ban mutattak be. A két bűnöző szörnyű tetteit a politika is kihasználta a maga céljaira, több mozgalom is a halálbüntetés melletti kampányolással próbált meg rájuk hivatkozva népszerűséget szerezni.