Pesti mesék: te tudod, miért hívták Kis-Amerikának régen Újpestet?

A terület, ahol ma Újpest fekszik, már ősidők óta lakottnak számít a régészeti leletek alapján. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy errefelé lehetett könnyebben átkelni a Dunán, így az itteni rév stratégiailag és kereskedelmileg is fontos pontnak számított. Ez a rév a honfoglalás után a Megyer törzs szálláshelyén és felügyelete alatt állt, így nem csoda, hogy a folyó két partján ma egymással szemben álló két városrész, Békásmegyer és (a sokáig Újpest részeként létező) Káposztásmegyer is megőrizte a nevüket.

A középkorban főleg falvak feküdtek errefelé, amelyek lakosai dunai halászattal és földműveléssel foglalkoztak. Ezeket a falvakat aztán a tatárdúlás, majd a török hódoltság is eltörölte a térképről, és igazán csak a 18. században népesedett be újra a környék. Ekkor már különböző főúri családok (mint a Csekonicsok és Károlyiak) birtokában álltak a „káposztásmegyeri puszta és hozzá tartotó falvak", majd az 1830-as években született meg Újpest települése. Ekkor ugyanis lehetővé tették, hogy az itteni földekből bárki bérelhessen területet szőlőtermesztés céljából, így igazából vincellérek alakították meg hegyközség formájában az ekkoriban még Újmegyer névre hallgató települést, ahol 1831-ben Mildenberger Márton megépítette az első kocsmát és serfőzőt, majd 1832-ben az első házat is.

A kezdeti szőlőművelést aztán meglehetősen gyorsan ipari tevékenységek váltották Újpesten, amely ezt a nevet Lőwy Izsáktól kapta, aki 1835-ben bőrgyárat alapított itt, majd a község első bírója is lett. A 19. század második felében beinduló iparosodás számára ideális helyet jelentett Újpest a fővároshoz való közelségével, a váci országúttal, a dunai kapcsolattal, a kiépülő lóvasúttal, majd a hagyományos vasútvonallal. Főként a fa- és a bőripar üzemei költöztek Újpestre, ami 1840 tavaszától már hivatalosan is önálló településnek számított. A lakossága pedig rohamosan nőtt: míg 1848-ban még csak 638 fő élt itt, addig 1869-ben már 7 ezer, 1980-ben 23 ezer, 1910-ben pedig 55 ezer. Az utóbbi dátum idején Újpest már az egész ország negyedik legnagyobb ipari termelékenységet felmutató városának számított. Ekkoriban már városi ranggal is bírt, amelyet 1907-ben nyert el. A sok betelepülő miatt ekkoriban Kis-Amerikának is becézték, hiszen a rendkívül sokfelől érkező és sokféle gyökerű-kultúrájú ember olvasztótégelyeként szolgált, a közös újpesti identitás kialakulásában pedig olyan dolgok segítettek, mint az 1885 óta létező, Újpest életében máig meghatározó szerepet játszó helyi labdarúgóklub, az UTE.

Újpest rohamos fejlődése és bővülése során többször is felvetődött, hogy Budapesthez csatolják, de ezt hol a fővárosi, hol az újpesti elöljárók látták épp előnytelennek, így sokáig önálló maradt. Az 1950-es nagy településújjászervezés idején viszont már nem kerülhette el a sorsát, és addigra lényegében össze is épült a fővárossal, így Nagy-Budapest része lett, annak IV. kerületeként. A környék a kisvárosias jellegét az 1960-as évek végén meginduló lakótelep-építésekkel veszítette el, és a rendszerváltás környékén már nem kevesebb, mint 100 ezer ember mondhatta magát újpestinek.

Ez a szám azóta sem csökkent érdemben, így Újpest a főváros egyik legnépesebb, de máig önálló identitással rendelkező városrészét jelenti.