Pesti mesék: te tudtad, miért épp Mátyásról kapta a nevét a budai vár temploma?

Minden bizonnyal már Szent István király építtetett egy templomot a mai Mátyás-templom helyén, az egyházi hagyomány ugyanis innen eredezteti az épület történetét. Korabeli feljegyzések vagy tárgyi emlékek viszont nem maradtak fent erről a templomról, csak évszázadokkal későbbi írott említések. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a Szent István-féle templom részben vagy egészben elpusztulhatott a tatárjárás idején, és ennek helyére épült aztán egy jóval nagyobb katedrális. Erről pedig már azt is tudjuk, hogy pontosan mikor: 1247-ben említi először egy oklevél, budavári Nagyboldogasszony-templom néven.

1309-ben már itt koronázták meg I. (Anjou) Károly Róbert királyunkat, és ettől kezdve a magyar történelem egyik legfontosabb szimbolikus-szakrális tereként szolgált. Nagy Lajost és Luxemburgi Zsigmondot is itt kiáltott ki királynak (még ha esetükben maga a koronázás aktusa Székesfehérváron is történt). 1384-ben ledőlt a templom egyik tornya, és ezt egy jelentős, hosszú ideig tartó átalakítás-bővítés követte.

Olyan hosszú ideig tartó, hogy már csak Mátyás király uralkodása idején fejeződött be, akit szintén itt koronáztak királlyá egy korona nélküli szertartás keretében (mivel 1458-ban a Szent Korona nem volt az országban). Mátyás számára fontos lehetett a templom, hiszen az építkezéseket bőkezűen támogatta, sőt felépítette a templom jellegzetes harangtornyát is, elhelyezve rajta a saját címerét. Mátyás itt tartotta mindkét esküvőjét is, így nem csoda, hogy a korabeli népnyelv elkezdte "Mátyás temploma"-ként hívni az épületet, és ebből alakult ki a mai neve. Legalábbis a közismert neve, hiszen hivatalosan továbbra is Nagyboldogasszony-templomnak hívják.

Amikor a törökök elfoglalták Budát, a legtöbb templomot lerombolták. A Mátyás-templom ezt szerencsére megúszta, de így is sanyarú sors jutott neki: a berendezését kidobálták, a freskóit lemeszelték, és mecsetté alakították át. Közel 150 évig működött így, majd Buda 1686-os visszafoglalása után előbb a ferences, később a jezsuita szerzetesrend kezelésébe került. Ők barokk stílusban állították helyre, és építettek hozzá kollégiumot és szemináriumot, azaz a jólismert rendház-iskola-templom komplexum keretén belül működtették.

1723-ban hatalmas tűzvész végzett pusztítást Budán, súlyosan megrongálva a Mátyás-templomot is. Az épület ezután sokáig meglehetősen rossz állapotban állt, főleg miután a pápa a jezsuitákat is feloszlatta – a díszes tornyát például egyszerű zsindelytetőre cserélték le. Változást az hozott, amikor megszületett a kiegyezés a magyar királyság és a Habsburg-ház között, így megtarthatták 1867-ben Ferenc József és Sissi magyar királyi párrá koronázását a templomban. Néhány év múlva megindult a templom teljes körű felújítása Schulek Frigyes vezetésével, aki neogótikus stílusban varázsolta újjá az épületet, megadva neki azt a külsőt, amit azóta is ismerhetünk. A templom belső terének díszítésében pedig a kor hazai képzőművészetének legjelesebbjei, Székely Bertalan, Lotz Károly és Zichy Mihály voltak a segítségére.

Az utolsó magyar királyi koronázást, IV. Károly és felesége uralkodóvá avatását is a Mátyás-templomban tartották, hogy aztán a 20. századi magyar történelem viharai ne kíméljék ezt a nemzeti kincset se. A II. világháború során például a náci német seregek tábori konyhának, a kommunista Vörös Hadsereg lóistállónak használta az altemplomát, miközben a harcok súlyosan károsították az épületet. A restaurálása pedig csak évekkel a világháború vége után, 1954-ben kezdődött el, és egészen 1970-ig tartott. Azóta a budai vár egyik fő turistalátványossága és Magyarország egyik leghíresebb temploma, amit utoljára 2004 és 2013 között újítottak fel. Jelenleg a falai között található az Egyházművészeti múzeum is.