Pesti mesék - Tudtad, miről kapta a nevét Ferencváros főutcája?

A Mester utcát nem csak azért szokás Ferencváros főutcájának nevezni, mert a maga 2,1 (a Külső Mester utcával együtt 3,6) kilométeres hosszával végighúzódik szinte az egész kerületen, hanem azért is, mert a kerület Nagykörúton kívüli részének igazi ütőereként szolgál közlekedési és kulturális szempontból is: itt juthatunk el a Ferenc körúttól a külső Könyves Kálmán körútig, vagy akár még tovább az Illatos útig, közben pedig iskolák, patinás üzletek, régi lakóházak, templom, park és vasútállomás mellett is elhaladunk.

Kevésbé köztudott, de a mai VIII. és IX. kerület területe régen egyetlen városrészt alkotott, és a kettőt egyben hívták Józsefvárosnak. Errefelé kezdett el először terjeszkedni a középkori városfalain túlnövő Pest, és a mai József- és Ferencváros területén alakult ki az első külvárosa. A városfalon kívüli területeken a majorságokat és kerteket (ezek emlékét hordozzák a Mester utca környéki utcanevek, mint a Liliom, Viola és társai) egyre inkább felváltották a lakóházak, templomok, majd kiépülő utcák. Pest városának 1777-ben lett része Józsefváros, magába foglalva akkoriban még a mai Mester utca környékét is. A városrészben álló sok földszintes agyagház helyett az 1838-as nagy árvíz után kerültek emeletes bérházak, majd Budapest világvárossá növése és az iparosodás felvirágzása rengeteg betelepülőt vonzott a környékre is.

A mai Ferencváros területének Duna menti része nagyon sokáig klasszikus ipari területnek számított, ahol malmok, vágóhidak, üzemek, raktárak feküdtek. Még a Nagyvásárcsarnok 19. század végi megépülésekor is ilyen épületek álltak mögötte sorban a Duna-parton, ahol a vízi és vasúti szállításhoz is kapcsolódni tudtak. A mai Mester utca és Soroksári út között pedig megtalálhatták a korabeli pestiek a Concordia malmot, a Gizella malmot, a Heidrich és Strausz gőzmalmot, a Hungária árpagyöngygyárat, a Közvágóhidat és Marhavásártelepet, vagy a korabeli Húskonzergyárat is.

Ennek az ipari múltnak és az ehhez kapcsolódó mesterségeknek az emlékére, meg persze a környékbeli lakók jellemző foglalkozására utalva kapta a Mester nevet az utca 1874-ben. Korábban a Temetőkert és Temető utca neveket is viselte, mivel a mai Haller és Mester utca találkozásánál álló Páli Szent Vince-plébániatemplom mellett akkoriban nem park, hanem sírkert feküdt, többek között Petőfi Sándor szüleinek nyughelyével. De nem csak a Mester utca hordozza a nevében a környék ipari múltjának az emlékét, hiszen nem véletlenül hívják így a környéken a Vágóhíd, Gőzmalom, Gabona vagy Ipar utcákat is.

Az ipari jellegéből adódóan a Ferencváros ezen része sokáig a szegényebb társadalmi rétegek lakhelyéül szolgált (lásd József Attila verseit), és a Mester utca jó ideig hírhedt környéknek is számított közbiztonság szempontjából, ahol könnyen kemény legények öklébe is belefuthatott az ember. Ez a helyzet az ezredforduló környékén kezdett el alaposan megváltozni, amikor a Soroksári út melletti ipari területeket sorban beépítették, és a jó adottságú, fákkal teli, egyetemekhez közeli Mester utca kedvelt célponttá vált a lakás- és albérletpiacon egyaránt, hogy mára igazi hangulatos belvárosi sugárúttá változzon.

A Pesti mesék című cikksorozatunk korábban megjelent részeit ITT olvashatod!