Josephine Cochrane egy gazdag család sarjaként született 1839. március 8-án. Édesapja építészmérnök volt, apai nagyapja pedig az a férfi, aki feltalálta az első szabadalmaztatott gőzhajót, így nem is csoda, hogy a fiatal nőnek volt érzéke ahhoz, hogy technológiai oldalról közelítsen meg egy problémát. 19 évesen, amikor hozzáment William A. Cochranhoz és két gyermeket szült neki, még biztosan nem gondolt arra, hogy valaha feltaláló válik belőle.
A család egy kastélyban élt és Josephine örömmel szervezett nagyszabású vacsorákat, az azonban mindig elkeserítette, hogy a szolgálók milyen hanyagsággal mossák el családi örökségét, az 1600-as évekből származó értékes porcelán étkészletet.
Végső elkeseredésében úgy döntött, hogy majd ő elmosogat, ez azonban nagyon fárasztónak bizonyult.
Ez volt az a pont, amikor Josephine elgondolkozott azon, hogy biztosan van erre valamilyen mechanikus megoldás, ami megkönnyíti a nők életét, úgyhogy tervezett egy henger alakú, nagy víznyomással működő szerkezetet, amit csak saját háztartásában, esetleg ismerősei körében tervezett használni.
Az élet azonban közbeszólt, férje 1883-ban egyik pillanatról a másikra meghalt, s mindössze 1500 dollárt és jó sok adósságot hagyott családjára. Josephinenek ez adta meg a végső lökést, hogy találmányát a világ elé tárja,
ez azonban a 19. században, férfi képviselet nélkül meglehetősen nagy kihívás volt. Végül 1885 decemberében nyújtotta be szabadalmi kérelmét, s elkezdte gyártani az első eladásra szánt prototípust, melyben egy George Butters nevű fiatal vasútigép-szerelő segített neki az otthona mögötti fáskamrában. Habár a mosogatógépet már mások is feltalálták, az övé volt az első olyan gép, ami kefe helyett víznyomást használt és edénytartókkal is rendelkezett.
Josephine legszívesebben háziasszonyoknak árusította volna a gépet, az első prototípusok azonban rendkívül drágák voltak, ráadásul a legtöbb háziasszony már csak büszkeségből sem költött volna ilyesmire.
A szerkezet sok áramot és vizet fogyasztott, így az első vásárlók leginkább éttermek és szállodák voltak.
Az akkor 50 éves asszonynak az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy egyedül kellett belépnie a szállodák halljába, akkoriban ugyanis a nők még nem igazán tették ki a lábukat otthonról férfi kíséret nélkül.
Az áttörést végül a kolumbiai világkiállítás jelentette, amikor is berobbant a köztudatba a mosogatógép és Josephine ezután már kórházaktól és főiskoláktól is kapott megrendeléseket. 1898-ban megnyitott az üzletasszony saját gyára és beindult az értékesítés Mexikótól egészen Alaszkáig. Josephine Cochrane 1913. augusztus 3-án, 110 éve hunyt el, de vállalkozása halála után is tovább szárnyalt. Cégét eladták a KitchenAidnek 1926-ban, melyet később a Whirlpool Corporation vásárolt fel. Azt már sajnos nem érhette meg, hogy az 50-es években valóra vált az álma és bekerült a mosogatógép az amerikai középosztály háztartásaiba.
Érdekesség, hogy a forradalmi ötletet mások is próbálták szabadalmaztatni, köztük egy magyar hölgy, dr. Simon Józsefné Csicsmanczay Emília is.
Emília nem szívesen mosogatott, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által őrzött 49414. lajstromszámú szabadalmi leírásban részletesen indokolja, miért szeretné kiváltani ezt a hálátlan feladatot valami mással. Josephine Cochrane ekkor már szabadalmaztatta a szerkezetet, de nem sokon múlt, hogy egy magyar hölgy lett a mosogatógép feltalálója - írja a faipar.hu.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.