Nem csak a Vackor miatt lett a magyar irodalom legendája – 100 éve született Kormos István

2023.10.28.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

1923. október 28-án született a 20. századi magyar irodalom egyik legkülönlegesebb, legegyedibb alkotója, akit a legtöbben csak a gyerekmeséi révén ismernek. Pedig Kormos István költőként, mentorként, és az életét művészetté alakító legendás figuraként is érdemes az emlékezetre.

„Kormos családnevem

anyámtól örököltem

keresztelésben Istvánt

mint ama vértanú

sok néven szólitottak

Pistika Piska Pista

utóbbi főleg lónév

volt amig lovak voltak

Cicelle Cormieux

végül csak Yorick voltam

azaz szegény Yorick"

Vallott magáról Kormos István az egyik leghíresebb, kötetcímadó versében, a Hamlet sírásós jelentében előkerülő koponya tulajdonosával, Yorickkal azonosítva magát. A nevekkel, szerepekkel és életrajzi adatokkal való játék jellemző volt rá:

folyamatosan újabb és újabb önlegendákat gyártott, költészetet formált az életéből is,

az irodalomtörténészeknek pedig nem kevés munkájába került később, hogy kibogozzák a rengeteg mítosz és anekdota közül a valódi életeseményeket, amelyekkel kapcsolatban még ma is akadnak bizonytalanságok és fehér foltok.

100 éve született Kormos István Forrás: Fortepan/Hunyady József

Noha ízig-vérig nagyvárosi, budapesti költőként ismerte mindenki, aki csak felnőtt, sőt középkorú fejjel látogatott vissza a gyerekkora helyszíneire, de Kormos István vidéken, a szigetközi Mosonszentmiklóson született 1923. október 28-án. Nem is ez volt az eredeti neve: Kops István anyakönyvezték, földműves napszámosok gyerekeiként. Az édesanyja két évvel később belehalt az öccsével együtt a szülés szövődményeibe, és ezután a kis Pistikát a nagyszülei nevelték, akik mitikus alakká nemesedtek a költő számára, különösen a nagyanyja.

Budapestre úgy került, hogy az édesapja újranősült, méghozzá ismét egy Kormos-lányt vett el feleségül, és az egész család nagyszülőstül a fővárosba költözött a jobb élet és több munkalehetőség reményében. Angyalföldön, Kispesten, majd Pesterzsébeten éltek, miközben

az apja második házassága megromlott, és otthagyta a családját. Ezért is dobta el magától a Kops nevet a költő, és vette fel 1944-ben az anyja nevét, a Kormost.

Fiatal felnőttként számos munkával megpróbálkozott, így többek között gyarmatáru-nagykereskedés biciklis kifutófiúja, nyomdai munkatárs, lektor és filmgyári dramaturg is volt.

Verseket viszonylag későn, 20 évesen kezdett el írni, ami épp a második világháború borzalmainak idejére esett. 1944-ben a családjuk pesterzsébeti lakását porig rombolta egy bomba, ezután költözött csak el a gondoskodó nagyszüleitől. Az első könyve verses mesékkel jelent meg, és ezt ugyan követte aztán egy hagyományos verseskötet is, de hosszú időre a mesék váltak Kormos fő alkotóterepévé.

Az ötvenes évek diktatúra- és cenzúrasújtotta közegében mintegy két évtizeden át nem publikált költőként.

Annál sikeresebbnek bizonyult viszont az ifjúsági irodalomban, és megszületett a legendás mesealak Vackor, ez a

„boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó"

Vackor villámgyorsan népszerűvé vált a gyerekek és szüleik között, Kormos remekbeszabott, játékos szeretetett teli zseniális rímei mellé Reich Károly készített klasszikussá vált illusztrációkat, amelyek később alapjául szolgáltak egy tévés animációs mesesorozatnak is.

Kormos érzéke az ifjúsági irodalom iránt állást is hozott számára a Móra Ferenc Könyvkiadónál, ahol aztán haláláig dolgozott szerkesztőként. A magyar kultúra nagy szerencséjére pedig ekkoriban a Móránál nem csak gyerekkönyvek jelentek meg, hanem kortárs szépirodalom is.

Kormos István nem csak a saját életműve révén vált a magyar irodalom egyik legendájává, hanem egy olyan mentorként is, aki egész generációnyi fiatal költőnek segített a pályakezdésben.

Nem csak értő szerkesztőként és idősebb pályatársként, de atyai jóbarátként is, aki az életre is tanította az ifjakat.

Mert Kormos István igencsak szerette az életet, a humort, az éjszakázást, a nőket – erről a három felesége és számos szerelme is tudott volna mesélni. Legendásak azok az irodalmi tréfái, amivel a pályatársakat viccelte meg, például Weöres Sándornak küldözgetve verseket egy kitalált, szándékosan dilettáns költő nevében.

A zseniális formaérzékét fordításokban is kamatoztatta, főleg francia és orosz szerzők műveit ültetve át magyarra.

Az 1960-as években egy ideig Párizsban is élt, egy szerelmet követve, és francia kiadóknak dolgozva lektorként.

A magyar irodalomba az 1971-es, már említett Szegény Yorick című kötettel tért vissza, ami szenzációt okozott Kormos érett verseivel. A legendáját persze az is tovább növelte, hogy nagyon kevés verset publikált: életében már ezen kívül már csak egyetlen verseskötete jelent meg, az 1975-ös N. N. bolyongásai.

Kormos István emléktáblája, V. Báthori utca 8. Forrás: Wikipedia/Csurla

Kormos István váratlanul hunyt el 1977-ben, mindössze 52 évesen, szívroham következtében.

Az egyik legszebb versét eredetileg Radnóti Miklós emlékére írta, de ezután sokan kezdték el az ő alakjára ráolvasni az írójukkal együtt felejthetetlenné váló sorokat:

FEHÉR VIRÁG

Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát
holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát
szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll
e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál
Fehér virág kezedben szétporló liliomszál
szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál
szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll
eltüntél aki köztünk angyali zene voltál