A Louvre egyik leghíresebb festményének, a Mona Lisának a rejtélyét még mindig nem fejtették meg, arra azonban senki nem számított, hogy még mindig okoz meglepetéseket: ezúttal a technikájában.
A 16. századi festményeket falapokra festették, amit több rétegben kellett lealapozni, hogy utána festeni lehessen rá. Így készült a Mona Lisa is, a kutatók pedig felfedezték, hogy Da Vinci a rétegek során a száradás meggyorsításának érdekében ólom-oxidot is használt, aminek az olajjal való találkozásából úgynevezett plumbonakrit képződött - írja a techexplorist Victor Gonzalez, Gilles Wallez, Elisabeth Ravaud kutatásai alapján, amely a Journal of the American Chemical Societyben jelent meg.
Nem tudni, Leonardo da Vinci tisztában volt-e azzal, hogy a plumbonakrit mérgező anyag, írásaiban bőr- és hajgyógyszereknél említette, a festményei kapcsán nem ejtett róla szót.
A plumbonakritot az Utolsó vacsoránál és Rembrand festményeinél is megtalálták a kutatók.
Ez is érdekelhet:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.