Szeretem a Valentin-napot!

Amikor életemben először belefutottam a Valentin-napi szédült boldogságba, azt se tudtam, hogy létezik. Hallottam már májusi cseresznyevirágról, meg esti sugárkoszorúról, de a Valentin-napról, arról soha. Régen voltam tinilány, az igaz, akkoriban még nem robbantak át szépreményű kislányszívünkbe a Nyugat felkapott ünnepei. 

 Az a fiú, akire rá se mertem nézni, és aki rám se mert nézni, de pontosan tudtam, hogy szívből szeretem. Hogy ő szeret-e, azt nem tudtam, mert nem szólt hozzám soha egy büdös szót se.  

Mellém toppant. Beleremegtem. Láng vörös lettem. Összeszedtem minden bátorságom, és rásandítottam alulról ferdén. Muszáj volt, mert csak megkövülten álltunk, miközben várt az iskola, a csengetési rend, mindjárt osztály vigyázz, menni kell. De nem tudtam tőle tovább menni. És amikor ránéztem, azt láttam, hogy a füle lángvörös, ahogy az arca is, és tart valamit a kezében. És felém nyújtja. Átvettem. Szó nélkül. Erre elrohant. 

Nem mertem megnézni, mi az, csak egy óra múlva a lányvécében. Egy tekercsbe gyűrt papír, rajta egy kis piros szalag. Kitekercseltem, és elámultam. Egy csodaszép tulipán rajz volt, piros szirmú, zöld szárú, sárgába hajló levelekkel. És alá volt írva, A TE BÁLINTOD.  

De akkor ki az a Bálint? 

Négy napig tartó izgatott nyomozás után kiderült, hogy a hatodikban, vagyis kettővel felettem van egy Bálint, a Kolos Bálint, az iskola büszkesége, kiváló sakkozó és sztárkapus. Nagyon szép fiú volt ez a Kolos Bálint. És az, hogy kettővel felettem járt, még szebbnek mutatta, csak úgy dübörgött a szívem, amikor eszembe jutott. Egy felnőtt fiú, és pont én tetszem neki, pont én! A barátnőim sárgultak az irigységtől. 

Hosszas pusmusolás után megszületett a terv. Én is rajzoltam egy virágot, csak az enyémnek nem tulipán volt a feje, hanem két szív egymásba fonódva. Olyan szép lett, hogy elsírta magát, aki ránézett. És megkértem Julcsi barátnőmet, adja át Kolos Bálintnak egy óvatlan pillanatban. Átadta. Kolos Bálint kitekerte a levelet, ránézett a remekművemre, majd azt mondta: aha, szép. Aztán a földre ejtette szerelmes vallomásom, és elnyargalt focizni. 

Én meg sírtam és sírtam. Aznap is, és másnap is, meg harmadnap is. Míg oda nem lépett mellém valaki, egy magas, piros fülű, piros orrú fiú, és meg nem kérdezte, tetszett-e a tulipán, amit rajzolt nekem. 
- Azt te rajzoltad? - szipogtam. - De te nem Bálint vagy! 
- Bálint, mint Valentin - mondta, és elmagyarázta, hogy is függenek össze ezek a dolgok. Mármint a Valentin meg a Tomi meg a Bálint meg a szerelem. Kicsit bele is bonyolódott. És szörnyen elvörösödött, amikor azt mondta, szerelem.