Zseni, aki sosem érettségizett le, az iskolát vándorszínészetre cserélte, mégis az MTA főtitkára lett belőle

A Toldi trilógia, a balladaköltészete, híres barátsága Petőfi Sándorral minden magyar számára evidens, ki hinné, hogy a zseniális író, költő, műfordító, Arany János csupán általános iskolát végzett, mégis nagyobb tudása volt, műveltebb volt nemcsak kora, de a ma embereinek többségénél is. 

Zseni születik

Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Apja, Arany György a hajdúk letelepítésekor Bocskaitól kapott nemesi címet. Arany János kései gyerek, világrajöttekor a szülei, Arany György és Megyeri Sára már viszonylag idősek, nővére már férjnél van, a többi testvére pedig már elhunyt. A szülők mindent megadnak gyermeküknek, óvják, védik, tanítgatják, nem véletlenül lesz felnőttkorára hiperérzékeny és visszahúzódó. Szüleitől tanul írni-olvasni, az epika iránti érdeklődésének magvait apja történetei hintik el benne, aki fiának rengeteg, elsősorban XVII–XVIII. századi művet olvas. Nem csoda, ha zseniként, csodagyerekként tekintenek rá Nagyszalontán. 

A szülők idős kora és szegénysége miatt a költőnek hamar munkát kell találnia, segédtanítónak áll, keresete felét adja szüleinek, a másik felét tanulmányaira teszi félre. Ennek köszönhetően 1833 őszén, 16 évesen beiratkozik a debreceni református kollégiumba, ahol kortárs magyar irodalom mellett németül és franciul tanul, majd a második évben a színészet felé fordul: a debreceni színi társulat tagja lesz, majd annak szétesése után, tanulmányait félredobva vándorszínésznek áll. Máramarosszigetén tartózkodik éppen a társulat, amikor egyik éjszaka Arany azt álmodja, hogy anyja meghalt, ezért gyalog indul haza Nagyszalontára, ahol kiderül, hogy míg távol volt, édesapja megvakult, s bár édesanyja hazaérkezésekor még él, néhány hét múlva valóban örök álomra hunyja szemeit. 

Noha a színészi pályán töltött rövid idő művei alapján mély nyomott hagyott benne, később azt mondta, nem volt más, mint felszínes kitörési kísérlet. Onnantól nem is próbál kalandokba bonyolódni, addigi életvitelével teljesen ellentétes utat választ: marad szülőfalujában és feleségül veszi egy helyi ügyvéd házasságon kívül született lányát, Ercsey Juliannát, másodjegyzői állást vállal, melyhez jár egy  kétszobás szolgálati lakás is, így nyugodtan családot alapíthat. Juliska lánya 1841-ben, László fia 1844-ben születik meg. Miután apai örökségként földhöz is jut, nyugodtan lehet „Zseni a nyárspolgár álarcában”, ahogy később Vörösmarty jellemzi a költőt. Hivtalnokként példásan látja el feladatait, ezirányú pályája folyamatosan ível felfelé.

Irodalmi pályafutása

Bár középfokú végzettsége sem volt, igazi autodidaktaként szerezte meg a tudást, melyből bőven volt neki, és amely meghaldata bármelyik tanult kortársáét. Latinból, ógörögből, németből, franciából fordított magyar nyelvre, angolul teljesen önállóan tanult meg, sőt angol nyelvkönyvet is írt, és Shakespeare műveket fordított magyarra. 

Arany irodalmi sikerei két elbeszélő költeményével, az 1845-ben írt Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal és az 1846-ban készült Toldival kezdődik. Mindkét műve elnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatának első helyét, igaz, a Toldi volt az a mű, amely osztatlan sikert aratott a bírálók között. A két mű annyira különbözött egymástól, stílusában és nyelvezetében is, hogy azt mondták, olyan, mintha nem is ugyanaz a személy írta volna. 

A Toldi sikere arra ösztökéli Arany Jánost, hogy nekilásson a Toldi estéje megírásának, amelynek első változata el is készül 1848-ban, ám a forradalom és szabadságharc miatt megjelentetni nem tudja. Abban a formában már nem is adja ki, az ötvenes évek elején módosít a szövegen, „népköltőből” elindul a „nemzet költője” felé. 

1851-ben megírt A nagyidai cigányok című művét az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc úgynevezett allegórius torzképének szánta, amelyben a hirtelen természetű cigányhad, mely amilyen hamar lázba jön, olyan gyorsan el is veszíti harcikedvét, a magyar jellemet hivatott bemutatni Arany művében. A mű egyfelől sikeres volt, másfelől sokan kritizálták és értetlenül álltak pesszimizmusa előtt. Arany nem élte meg túl jól a negatív véleményeket. 

1857-ben felkérik, hogy írjon verset a császári pár magyarországi látogatásának tiszteletére, ám ő köszöni szépen, de nem kíván eleget tenni a felkérésnek, helyette inkább megírja A walesi bárdok című művét, amelyet 1863-ban jelentet meg, és ami — ahogy a Toldi is —  a mai napig közönségkedvenc, lelkesen szavalják a gyerekek és felnőttek is. Ha az ember egyszer (az iskolában) megtanulta, még 100 évesen is kívülről fújja, hogy:

Pályája során még számtalan, a mai napig fontos és ismert művet írt és publikált.

Nem csak írt, újságot hozott létre, szerkesztett, kritizált és felfedezte Madách Imrét

 1858. december 15-én hosszú idő után először tartott nagygyűlést a Magyar Tudományos Akadémia. Az ülésen Arany Jánost a társaság felveszi levelező tagjai közé, majd még aznap rendes taggá választja. 1860 őszén elfogadja a Kisfaludy Társaság igazgatói felkérését, tanári állását és nagykőrösi otthonát elhagyva, Pestre költözik. 1860 és 1862 között a Szépirodalmi Figyelő, majd 1863 és 1865 között a Koszorú című folyóiratot szerkeszti. 

A Kisfaludy Társaság igazgatójaként számos felolvasóestet szervez. Felfedezi Madách Imre Az ember tragédiája című művét is, amelyet nyelvi szempontból kijavít, majd kiadat, a szerzőt és művét pedig bevezeti a társaságba. Szintén Arany Jánosnak köszönhetőek Shakespeare drámáinak magyarnyelvű fordításai is, bár nem mindet ő fordítja, ő indítja el a folyamatot a drámaíró születésének 300. évfordulója alkalmából. Szintén a nevéhez fűződik a Moliére és más külföldi írók, költők műveinek fordítása is. 

1865-ben, Szalay László halála után Arany Jánost jelölik az MTA titkári posztjára, amelyet el is fogad, 1870-től pedig már a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként tevékenykedik. 

Életének utolsó éveiben úgy írt, hogy szinte már nem is látott

Arany János 1879-ben tesz pontot a Toldi-trilógia végére a Toldi szerelmével, amelyet saját költségén ad ki, kis példányszámban. Ez az ő döntése volt, amelyet azzal indokolt, hogy szerinte túl sokáig dolgozott rajta, s míg kéeslekedett vele, az olvasóközönség ízlése feltehetőleg már jelentősen megváltozott, így nem biztos, hogy kifizetődő a mű kiadása. Élete utolsó évtizedében a látása annyira megromlott, hogy az olvsás és az írás is nehézséget okozott neki, ennek ellenére nem hagyott fel a munkával. 

Úgy tartják, a Petőfi-szobor felavatására már nem tudott elmenni, ám egyes források, legendák szerint ott volt, csak álruhában, s találkozott is ott néhai barátja özvegyével, a szintén álruhában megjelenő Szendrey Júliával. Állítólag a szoboravatáson fázott meg, és amiatt kapott tüdőgyulladást, amelybe bele is halt. 

Arany János, aki alig járt iskolába, mégis több nyelven beszélt, írt, műfordított, tanított, akit a hazai tudományos élet nagyjai annak ellenére is érdemesnek találtak arra hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára legyen, hogy valójában még középfokú végzettsége sem volt, aki olyan művekkel ajándékozta meg a magyar irodalmat, mint a Toldi, 1882. október 22-én, Budapesten hajtotta örök álomra a fejét.