Toszkána Magyarországon – Saját olívaültetvényén készít olívaolajat Török Csaba, borász

Toszkána igazi mediterrán hangulatát hozta hazánkba Török Csaba borász, aki megkísérelte a lehetetlent és hazánkban olívaültetvényt alakított ki, ahol saját olívaolajat is készít. Több száz olajfa gazdagítja a birtokát.

Toszkána Magyarországon: Több millió forintért vett 200 fát

Leánderek, fügefák, hatalmas levendula bokrok, Toszkánából származó szőlőtőkék, no és persze virágzó olajfa arzenál. A mediterrán hangulatú tájról kapásból Olaszország jut eszünkbe, pedig itthon is találni ilyet, méghozzá a Balatonfelvidéken. Török Csaba, Szent György-hegyi birtoka, a 2 hektár Szőlőbirtok és Pincészet igazi kuriózumnak számít idehaza. Amikor azt kérdtük tőle, hogy mégis, hogy kerül a kertjébe egy 400 éves olajfa, azt mondja, ne rohanjak ennyire előre, a történetnek ugyanis előzménye van.
– Itthon akkor még senki nem foglalkozott olyan toszkán szőlővel, a sangiovesével, amit külföldi útjaimból jól ismeretem és szerettem – emlékszik vissza. – Elsőként hoztam be Magyarországra. Saját részre szerettem volna bort készíteni belőle, de kinőtte magát a dolog. Persze mindenki kétkedve fogadta az ötletemet, rengeteg kifogással jöttek, például, hogy télen ki fog fagyni vagy nem nem érik be a szőlő, de nem érdekelt ki, mit mondott. Kipróbáltam, és kiderült, hogy működik. 
–  Spanyolországban élő ismerősöktől kaptam meg életem első három olajfáját, hiszen tudták, hogy vonzódom ezekhez a mesebeli fákhoz – folytatja. – A szőlősorok végébe ültettem őket, ahogy Toszkánában szokás. A telet csak az egyik élte túl. Vak tyúk is talál szemet jeligére mégis hozattam 200 darabot, több millió forintos értékben. Viszont, a szakszerűtlen ültetés miatt ezeknek a nagy része is elpusztult egyetlen tél alatt.

„Nem adtam fel olyan könnyen”

Csaba természetesen elkeseredett, mégsem adta fel. Lassanként rájött, hogy milyen apróságokon múlik a sikeres olajfa ültetés, metszés, takarás.
– Nem szoktam olyan gyorsan feladni a dolgokat – mondja az elismert borász. – Ha szakember lennék, valószínűleg levontam volna a következtetést, hogy hát igen, ahogy a tankönyvek is leírják, ez a növény nem él meg a magyarországi viszonyok között. Azonban a kívülről jött, nem szakember makacssága sokszor segít. Szép lassan rájöttem, hogy milyen apróságokon múlik, hogy életben maradjon egy kis fa. Az első egy-két év a legkritikusabb, utána már kevesebb védelemmel is átvészelik a teleket. És minél több telet él túl egy fa, annál jobban megerősödik és hozzá szokik a környezetéhez. Sokan bele sem gondolnak, de egy fának óriási sokk az, amikor kiszakítják az életteréből és átültetik egy teljesen új helyre. 
Nem titkolja, hogy a sikere egyik titka a birtokára jellemző mérsékelt téli időjárás.
– A Balatonfelvidék elég szaggatott táj, hegyek, völgyek váltakoznak. Olyan időjárásbeli különbségek vannak néha, mintha másik világban lennénk. A hegyek felső púpjai olyan pöttyök a térképen, ahol működőképesek ezek a növények. Nálunk -14.5 fok volt a leghidegebb téli hajnalon, de ugyanebben az időpontban tőlem légvonalban 1 kilométerre, 8 fokkal hűvösebb volt. Egy fát el lehet ültetni zordabb körülmények között is, ha vigyáz rá az ember, de útszéli fasort, vagy ligetet szerintem már nem lehet -20, -25 fokban életben tartani.

„Kalapáccsal ütöttem az olívabogyókat”

Jelenleg közel 35 olajfa tarkítja mediterrán hangulatú ültetvényét, 5 és 400 év közöttiek. A fiatalabb olajfák csak pár ezer forintba kerülnek, viszont kell vagy 300 év, mire megnőnek. Az idősebbekért meg akár több mint fél milliót is kérhetnek. A tavalyi évben a kedvezőtlen időjárás miatt kevés volt a termés az olaj készítéshez, így befőttként tették el a bogyókat. De nagy büszkesége, hogy 2020-ban három és fél liter extra szűz olívaolajat tudott préselni.
– Azt gondolom, nagy dolog, hogy ha Magyarországon képesek vagyunk akár egy csepp olajat is kifacsarni – mondja. – Tudni kell, hogy az ehhez szükséges eszközök nagyon drágák, ráadásul egy évben egy órát van rájuk szükség. Ezek hiányában, mondhatni őskori körülményék között kezdtünk neki a kihívásnak. A legnagyobb gondot a bogyó péppé őrlése okozta, mert ebben az állapotában, a húsa teljesen rátapad a magjára. Nem lehet úgy kimagozni, mint mondjuk a meggyet. Mindenféle eszközzel próbáltuk őket leválasztani egymásról, húsdarálóval, jégdarálóval, szecskavágóval, sőt még kalapáccsal is. Igazi kínszenvedés volt mindegyik. A végeredmény viszont elég különlegesre sikeredett. Egy gourmet ismerősöm, miután megkóstolta, azt mondta: most már csak azt nem tudom, hogy ezentúl honnan vegyek olívaolajat. 
Azt tervezi, hogy ha idén jó lesz a termés, akkor egy szlovén vagy horvát olíva malomba viszi, ahol sokkal nagyobb mennyiséget tudnak nyerni belőle a házi megoldásokhoz képest. Azt mondja, ő a szőlészetbe is egy nagy kísérletként vágott bele, az olajfa csak hab a tortán. 
– Egyik sem létezik a másik nélkül – magyarázza. – A szőlő és az olajfa összetartozik, hiszen a mediterrán tájakon is szimbiózisban élnek egymás mellett. Egyébként többen is megkerestek valamilyen üzleti együttműködés reményében, de nem szeretnék gazdasági vállalkozást építeni rá. Én szerelemből csinálom ezt az egészet. Számomra az olajfa az örök élet szimbóluma, hiszen több ezer évig is élhetnek…