Így élte túl a világ legveszélyesebb munkáját Csernobil három orosz hőse

Számos veszélyes munkáról hallottunk már a történelem során, a barlangkutatástól kezdve az olajfúró tornyokon végzett munkákon át. Nincs hiány olyan feladatokból, amelyeket valakinek el kell végeznie, lehetőleg úgy, hogy közben ne haljon meg. De létezik egy olyan munka, amelyhez az embereknek óriási védőruhákat kellett felvenniük, amelyekben úgy néztek ki, mint az űrhajósok, de nem repültek sehova, sőt, süllyedtek, azaz egy halálos folyadékban úsztak, Csernobilban, a nukleáris katasztrófa után. 

Csernobil hősei nem voltak igazi búvárok, csupán bátor férfiak

Miközben tűzoltók és katasztrófaelhárítók százezrei voltak a helyszínen, hogy eltakarítsák a 4-es reaktor robbanása okozta romokat, három másik ott dolgozó férfinak egyik percről a másikra búvárrá kellett válnia. Alekszej Ananenko gépészmérnök, Valerij Bespalov vezető mérnök és Borisz Baranov mérnök és tervfelszámoló úgynevezett „öngyilkos osztagként” állt fel, hogy mentse a menthetőt.

Napokkal a 4. reaktor meghibásodása és sokak halála után fennállt annak a veszélye, hogy a 4. számú reaktor hűtőfolyadéka a reaktor alatti 20 millió literes medencékbe folyik. Mivel a medencében lévő víz már eleve sugárszennyezett volt, a két folyadék érintkezésével keletkező gőznek katasztrofális hatása lett volna, valószínűleg elpusztította volna a csernobili erőmű többi részével együtt a másik három reaktort is, a víz és a nukleáris csapadék pedig kiirthatta volna fél Európát, és 500 000 évre vagy még ennél is hosszabb időre lakhatatlanná tette volna a kontinenst.

Arra jutottak, hogy ha a búvárok meghúznák a szelepeket, a medencékből lecsapolódna a folyadék, és ezzel a kockázat is megszűnne. De a szelepek az alagsorban voltak, amelyet még több sugárzó víz árasztott el. Amíg a tűzoltók azzal voltak elfoglalva, hogy megpróbálják kiszivattyúzni a vizet az alagsorból, hogy megkönnyítsék a helyzetet, Alekszej , Borisz és Valerij önként jelentkezett, hogy megkeresse a szelepeket.

A beszámolók szerint térdig érő vízben és sötétben gázoltak a radioaktív vízben, amíg meg nem találták a vízelvezető szelepeket, amelyeket sikerült időben elfordítaniuk, és a reaktor alatti medencék elkezdtek kiürülni, így megakadályozták a robbanást, amely a világot a feje tetejére állíthatta volna.

Nemcsak túlélték, de a védőruhájuknak és a gyors munkájuknak, valamint magának a víznek köszönhetően elkerülték az akut sugárzási szindróma kialakulását. Később Petro Porosenko akkori ukrán elnök 2018-ban kitüntette őket a Bátorságért érdemrenddel. Egyikük, Borisz addigra már nem élt, 2005-ben szívbetegségben elhunyt, így ő posztumusz kapta meg a kitüntetést.