A horror tudománya: miért szeretünk rettegni?

Egy ijesztő horror film nézése során a szívverés felgyorsul, az izmok megfeszülnek, a bőröd bizsereg, és a gyomrod összeszorul. Amikor a félelem alábbhagy, gyakran marad bennünk az öröm érzése és a megkönnyebbülés, hogy túléltük. De vajon miért vonz annyi embert a horror ijesztő élménye és a félelem? 

A horror és a félelem kapcsolata: miért keressük az izgalmakat?

A félelem egy heves és intenzív érzelem, amelyet minden ember megtapasztal élete során, és döntő szerepet játszik az evolúciónkban. Segít felismerni és reagálni a lehetséges veszélyekre, így biztosítva a túlélésünket veszélyes körülmények között. Egyesek élvezik a félelem okozta izgalmat és kifejezetten keresik az olyan helyzeteket és alkalmakat, amikor átélhetik. Például horrorfilmek nézésével, vagy olyan tevékenységekkel, mint a bungee jumping. 

Hiszen a kötél jó eséllyel nem fog elszakadni ugrás után és a filmből sem fog kilépni a baltás gyilkos. Viszont amikor megnézünk egy horrorfilmet, vagy valamilyen extrém sportot űzünk a testünk és agyunk úgy reagál, mintha a fenyegetés valós lenne.

A horror rajongókkal a Covid-járvány idején végzett tanulmány kimutatta, hogy azok, akik szívesen néztek ijesztő filmeket, pszichológiailag ellenállóbbak, mint a nem horror rajongók. A félelem özöne, amelyet gyors megkönnyebbülés követ, jó érzést keltő vegyi anyagok – endorfinok és dopamin – felszabadulását eredményezi az agyban, amit az eufóriával jutalmaz.

Mi történik, ha megijedünk?

 Ez az információ először az agyunk talamuszába kerül, amely továbbítja az adatokat az agy más részeire, hogy további feldolgozásra kerüljön. Ezután az amygdala, az érzelmek feldolgozásáért felelős agyi terület, gyorsan felméri az információkat, és megállapítja, hogy valóban fenyegetésről van-e szó. Ha az amygdala veszélyt észlel, elindítja a félelemreakciót. Ennek hatására a hipotalamusz aktiválódik, és stresszhormonokat, például adrenalint és kortizolt szabadít fel. Ezek a hormonok felkészítik a testet arra, hogy reagáljon: gyorsabban ver a szív, kitágulnak a pupillák, és a véráram a fontos izmokhoz irányul. Az autonom idegrendszer szimpatikus ága felelős a fizikai reakciókért – például fokozott éberségért, izzadásért és gyors reflexekért. Bár ezek a válaszok automatikusan működnek, az agyunk további elemzést végez, hogy eldöntse, hogyan reagáljon. 

Íme az okok, hogy miért szeretünk félni

• A félelem megélése kiváltja a szervezet harci, menekülési vagy lefagyási reakcióját, ami az adrenalin felszabadulásához vezet. Ez sok ember számára izgalmas és kellemes élmény, mivel éberebbnek és élénkebbnek érzi magát tőle.
• Biztonságos környezetben, mint például egy horrorfilm megtekintése során valódi veszély nélkül tapasztalható meg a félelem. A helyzet feletti kontroll érzése vonzó lehet, mivel dönthetsz úgy, hogy félsz, majd ha már eleged van belőle, egyszerűen csak kikapcsolod a tévét.
• Az érzelmek felszabadítása, beleértve a félelmet is, katartikus lehet. A félelem ellenőrzött környezetben való átélése biztonságos módot jelenthet az elfojtott érzelmek feldolgozására és felszabadítására, végső soron csökkentve a stresszt és a szorongást.
• Sokan szeretik a félelmet másokkal együtt átélni, a félelem megosztott élményei erősíthetik a társadalmi kötelékeket.
• A félelmet keltő tevékenységek izgalmasak és újszerűek lehetnek, kiszakadást kínálva a mindennapi élet rutinjából. Az agy újdonságokat és stimulációt keres, és ezek a tapasztalatok kielégíthetik ezt az igényt. Az emberek a félelmet keltő élményeket a menekülés egy formájaként használják, lehetővé téve számukra, hogy átmenetileg elfelejtsék mindennapi gondjaikat, és elmerüljenek egy másik, izgalmasabb világban.
• A félelem legyőzése sikerélményhez vezethet. Sokan élvezik a félelmeik leküzdésének érzését, még akkor is, ha ez ellenőrzött környezetben történik.

Az agyunk és a testünk arra van kondicionálva, hogy örömet találjon azokban a helyzetekben, amelyek feszegetik a szokásos határainkat, és ezért keres biztonságos, de abnormális helyzeteket. Fontos azonban észben tartani, hogy nem vagyunk egyformák. Mindannyiunknak egyedi a tűrőképessége arra vonatkozóan, hogy mit tartunk ijesztőnek. Van egy finom határvonal az ártalmatlan szórakozás és az őszinte rettegés között. A túl sok félelem szorongáshoz és működési zavarokhoz is vezethet. Szóval ami az egyik ember számára izgalmas, az a másik számára lehet, hogy valóban félelmetes.