A második világháború történetében számtalan hőstettet ismerünk, de kevesen hallottak a 588. éjszakai bombázóezred rendkívüli női pilótáiról, akiket a német katonák csak Éjszakai boszorkányoknak hívtak. Ez a szovjet női ezred azzal vált hírhedtté, hogy éjszakai rajtaütésekkel bombázta a náci erőket, minimális technikai felszereléssel, de annál több bátorsággal és ügyességgel. Az asszonyok rövid idő alatt kivívták férfi katonatársaik tiszteletét.
A Szovjetunió a második világháborúban, különösen amikor a német hadsereg megtámadta az országot, szükségét látta, hogy minden rendelkezésre álló erőt mozgósítson a fronton. A nők a szovjet hadsereg különböző területein is fontos szerepet játszottak, nemcsak a hátországban, hanem a harctéren is. Ennek az elhatározásnak az egyik legjelentősebb példája Marina Raskova volt, a szovjet légierő egyik első női pilótája, aki 1941-ben meggyőzte Sztálint, hogy hozzanak létre kizárólag női pilótákból álló harci egységeket.
A legenda szerint Raskova levelet kapott a szovjet nőktől, amelyben azt írták neki, hogy szeretnének részt venni a harcokban. Olyan asszonyok írtak neki, akik elvesztették férjüket, szerelmüket a háborúban és egyedül maradtak. Kétezer jelentkezőből ezerkétszázat választott ki, akiket egy Sztálingrád melletti kiképzőbázisra küldött.
Raskova vezetésével három női repülőezred jött létre, de a legismertebb közülük a 588. éjszakai bombázóezred lett, amelyet később 46. gárdarepülőezreddé neveztek át. Ez az ezred kizárólag nők által működtetett bombázóegység volt, ahol nemcsak a pilóták, de a navigátorok, a szerelők és a földi személyzet is nőkből állt. Az egység célja az volt, hogy az éjszaka leple alatt zavaró bombázásokat hajtson végre a német vonalak mögött. Bár a katonák nem örültek, hogy "kislányokat" küldenek bevetésre, az eredményeket látva elismerték az asszonyezred létjogosultságát.
Az Éjszakai boszorkányok egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy elavult, fából és vászonból készült Polikarpov Po-2 típusú kétfedelű gépekkel repültek, amelyeket eredetileg kiképzési célokra használtak. Ezek a gépek rendkívül lassúak és sebezhetőek voltak a modern harci repülőgépekkel szemben, de a pilóták ebből előnyt kovácsoltak. A Po-2 gépek alacsony sebessége lehetővé tette, hogy a nácik számára nehezen észlelhetőek legyenek a radarokon, ráadásul a gépek viszonylagos csendessége – különösen, amikor a motorokat leállították a célpont közelében – hozzájárult ahhoz, hogy szinte észrevétlenül közelítsenek meg ellenséges állásokat.
Az éjszakai bevetések során gyakran egyetlen bombát vittek magukkal, ami korlátozta a támadások pusztító erejét, de a támadások gyakorisága és kiszámíthatatlansága demoralizálta az ellenséget. A német katonák azért hívták őket boszorkányoknak, mert úgy tűnt, mintha a semmiből tűnnének fel az éjszakában, és szinte hangtalanul csapnának le rájuk. A nácik annyira féltek ezektől a pilótáktól, hogy ha valaki lelőtt egy boszorkányt, azonnal kitüntetést kapott.
Az 588. ezred éjszakánként akár 18 bevetést is végrehajtott. A pilótáknak minimális védőfelszerelésük volt, nem volt ejtőernyőjük, mert a szűk kabinban egyszerűen nem volt elég hely. A hőmérséklet gyakran fagypont alatt volt, a gépek fedélzete pedig teljesen nyitott, így a nők állandóan a hideggel és a veszélyekkel küzdöttek. Az egyik legismertebb pilóta, Nadjezsda Popova , több mint 850 bevetést hajtott végre, és számos alkalommal megsebesült, de mindig visszatért a harctérre. Popova és az ezred tagjai a háború végére legendává váltak bátorságuk és kitartásuk miatt. Az ezred nemcsak a harctéren volt eredményes, hanem a nők egyenjogúságáért folytatott harcban is jelentős szerepet játszott. Bizonyította, hogy a nők képesek ugyanazt a bátorságot és eltökéltséget mutatni, mint férfi társaik a hadszíntéren.
A háború végére az ezred tagjai közül sokan kitüntetéseket kaptak, köztük több pilóta is megkapta a Szovjetunió Hőse címet, ami a legmagasabb katonai elismerés volt. Az egység több mint 23 000 bombát dobott le a háború alatt, és óriási szerepe volt abban, hogy a szovjet csapatok visszaszoríthatták a németeket. A háború után sok pilóta visszatért a polgári életbe, ahol számos nehézséggel kellett szembenézniük. Noha hősként tekintettek rájuk, a szovjet társadalomban a nők visszatértek a hagyományosabb szerepekhez. Többen a légiközlekedésben építgették karrierjüket, de sok katonanőre várt a magány és a depresszió, mert nem tudtak visszailleszkedni a hagyományos női szerepekbe.
Az Éjszakai boszorkányok története máig foglalkoztatja a történészeket és a női szerepek változásairól szóló kutatásokat. Az ezred története emlékeztet arra, hogy a női katonák milyen hatalmas szerepet játszottak a második világháborúban, és hogy milyen küzdelmeken mentek keresztül a fronton.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.