A divat mindig is az önkifejezés eszköze volt, az emberi hiúság és a társadalmi státusz megnyilvánulásának furcsa, néha megbotránkoztató keveréke. Ám a történelem során számos olyan divattrend született, amely bár szépnek számított, halálos következményekkel járt viselőire. Az öltözködés, a smink és a különféle szépségápolási szokások sokszor az egészséget is veszélyeztették, sőt, nem ritkán halálos következménnyel jártak. Halálos trendeket válogattunk össze a történelemből.
A kínai trend évszázadokon át nyomorította meg a kínai lányokat: a lábfejüket elszorították, a lábujjaikat a lábfej alá hajtva elkötötték, míg véglegesen deformálódott, úgynevezett lótuszláb jött létre, amivel csak apró, tipegő léptekkel tudtak járni, miközben elképesztő fájdalmakat éltek át.
A 16. századtól kezdve a fűző a nők ruhatárának elengedhetetlen darabja lett. Célja az volt, hogy a derék minél vékonyabbnak tűnjön, a mellkast pedig kiemelje, megadva ezzel az „ideális” homokóra alakot. A 18-19. században a szorító fűzők olyannyira népszerűvé váltak, hogy nők milliói hordták nap mint nap, nemcsak az arisztokrácia, de a középosztály körében is.
Azonban a fűző viselése komoly egészségügyi problémákat okozott: a belső szervek deformálódtak, a légzés nehezebbé vált, és az extrém szorítás akár halálos kimenetelű fulladást is előidézhetett.
A fűzők túlzott használata gyakran okozott bordatörést, és hozzájárult a nők korai halálozásához. Mégis, a társadalmi elvárások miatt sokan inkább szenvedtek, mint hogy lemondjanak a fájdalmas karcsúságról.
A 16-18. századi Európában a világos, porcelánhoz hasonló arcbőr a gazdagság és az előkelőség jelképe volt. Ezt az esztétikai ideált az ólom-alapú arcfestékekkel, mint a "ceruse" nevű termékkel érték el, amely kréta és ecetsav keverékéből készült. A festék valóban elérte a kívánt hatást: tökéletesen világos, egyenletes arcbőrt biztosított, ugyanakkor lassan mérgezte viselőjét.
Az ólom, amely a bőrön keresztül felszívódott, számos egészségügyi problémát okozott: hajhullást, fogszuvasodást, bőrproblémákat, súlyosabb esetekben pedig ólommérgezést,
ami akár halálhoz is vezethetett. Számos híres arisztokrata, köztük Erzsébet királynő is viselte ezeket a mérgező sminkeket, ami egészségük fokozatos romlását eredményezte.
Mindeközben a kor szépségipara előszeretettel használta az arzént és a higanyt is. Bármilyen meghökkentő, az asszonyok higanyfürdőt vettek a szép bőrért, és higanycseppekkel tüntették el a bőrhibákat, pattanásokat. A következmény fogvesztés, kopaszodás, idegrendszeri károsodás és veseelégtelenség volt, ami együtt végül halálhoz vezethetett.
A viktoriánus kor egyik leglátványosabb és legveszélyesebb divatdarabja a krinolin volt, a széles szoknyák vázát alkotó, acél vagy bálnauszony merevítésből készült szerkezet.
A krinolinok nagy méretük miatt lehetetlenné tették a gyors mozgást, és könnyen beleakadtak különféle tárgyakba. De a legveszélyesebb talán az volt, hogy könnyen meggyulladtak.
Sok történet szól arról, hogy nők égtek halálra, amikor szoknyájuk belekapott egy gyertyalángba vagy kandallóba. A krinolinok könnyen lángra kaptak, és a nagy méretük miatt viselőjük nem tudott elég gyorsan kiszabadulni a lángoló kalitkából. Egyes becslések szerint több száz nő vesztette életét ilyen tragikus balesetben a 19. században.
A 19. század egyik legdivatosabb színe a smaragdzöld volt, amelyet arzén tartalmú festékkel állítottak elő. Az élénk zöld szín kedvelt lett a ruhákon, tapétákon és egyéb dekorációkon, ám ez a festék rendkívül mérgező volt. A ruhákat és otthonokat díszítő arzén hosszú távú expozíciója szörnyű következményekkel járt.
Az emberek bőre viszketett, kiütéseket kaptak, légzési nehézségeik lettek, és hosszú távon akár rákot is okozhatott.
Sok esetben halálesetekkel is végződött a divat követése, de ez sem akadályozta meg, hogy sokan továbbra is viseljék az arzénnal színezett ruhákat.
A 16-17. században a velencei nők körében népszerűvé váltak a "chopine" néven ismert platformcipők, amelyek akár 50 cm magasak is lehettek. Ezek a cipők először praktikus célt szolgáltak – megvédték a nőket a sárban és piszokban –, ám hamar státuszszimbólummá váltak. Minél magasabb volt a cipő, annál gazdagabbnak tűnt viselője.
A hatalmas platformok azonban rendkívül instabilak voltak, és sok nő elesett bennük, súlyos sérüléseket szenvedve. Egyes esetekben halálos balesetek is előfordultak, amikor a viselő elvesztette egyensúlyát. A chopine divatja végül elhalt, de a magas sarkú cipők veszélyei azóta is időről időre megmutatkoznak.
A 17-18. században a parókák viselése nemcsak divat, hanem státuszszimbólum is volt. A bonyolult, díszített parókák azonban hamarosan egészségügyi problémák forrásává váltak, mivel a viselők sokszor heteken át nem vették le őket. A parókák alatti meleg és nedves környezet ideális terepet biztosított a tetvek és más paraziták számára, amelyek nemcsak kényelmetlenséget, hanem fertőzéseket is okoztak. A parókák készítéséhez használt anyagok, például az állati szőr és a méhviasz, szintén hozzájárultak a rossz higiéniai állapotokhoz, és a viselőket különböző betegségekkel fertőzték meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.