Halálos trendek – Hiúságunk története a higanycseppektől a tetves parókákig

A divat mindig is az önkifejezés eszköze volt, az emberi hiúság és a társadalmi státusz megnyilvánulásának furcsa, néha megbotránkoztató keveréke. Ám a történelem során számos olyan divattrend született, amely bár szépnek számított, halálos következményekkel járt viselőire. Az öltözködés, a smink és a különféle szépségápolási szokások sokszor az egészséget is veszélyeztették, sőt, nem ritkán halálos következménnyel jártak. Halálos trendeket válogattunk össze a történelemből.

Halálos trendek: hiúságunk szörnyű termékei a higanyfürdőtől a lótuszlábig

• Lótuszláb: a kínai férfiak gusztusa

A kínai trend évszázadokon át nyomorította meg a kínai lányokat: a lábfejüket elszorították, a lábujjaikat a lábfej alá hajtva elkötötték, míg véglegesen deformálódott, úgynevezett lótuszláb jött létre, amivel csak apró, tipegő léptekkel tudtak járni, miközben elképesztő fájdalmakat éltek át. 

•  A fűző szorítása: női testek fogságban

A 16. századtól kezdve a fűző a nők ruhatárának elengedhetetlen darabja lett. Célja az volt, hogy a derék minél vékonyabbnak tűnjön, a mellkast pedig kiemelje, megadva ezzel az „ideális” homokóra alakot. A 18-19. században a szorító fűzők olyannyira népszerűvé váltak, hogy nők milliói hordták nap mint nap, nemcsak az arisztokrácia, de a középosztály körében is.

 A fűzők túlzott használata gyakran okozott bordatörést, és hozzájárult a nők korai halálozásához. Mégis, a társadalmi elvárások miatt sokan inkább szenvedtek, mint hogy lemondjanak a fájdalmas karcsúságról.

• Méreg a szépségért: ólomalapú sminkek és higanycseppek 

A 16-18. századi Európában a világos, porcelánhoz hasonló arcbőr a gazdagság és az előkelőség jelképe volt. Ezt az esztétikai ideált az ólom-alapú arcfestékekkel, mint a "ceruse" nevű termékkel érték el, amely kréta és ecetsav keverékéből készült. A festék valóban elérte a kívánt hatást: tökéletesen világos, egyenletes arcbőrt biztosított, ugyanakkor lassan mérgezte viselőjét. 

 ami akár halálhoz is vezethetett. Számos híres arisztokrata, köztük Erzsébet királynő is viselte ezeket a mérgező sminkeket, ami egészségük fokozatos romlását eredményezte.

Mindeközben a kor szépségipara előszeretettel használta az arzént és a higanyt is. Bármilyen meghökkentő, az asszonyok higanyfürdőt vettek a szép bőrért, és higanycseppekkel tüntették el a bőrhibákat, pattanásokat. A következmény fogvesztés, kopaszodás, idegrendszeri károsodás és veseelégtelenség volt, ami együtt végül halálhoz vezethetett. 

• Halálos karcsúság: Krinolinnal a tűzvészbe

A viktoriánus kor egyik leglátványosabb és legveszélyesebb divatdarabja a krinolin volt, a széles szoknyák vázát alkotó, acél vagy bálnauszony merevítésből készült szerkezet. 

Sok történet szól arról, hogy nők égtek halálra, amikor szoknyájuk belekapott egy gyertyalángba vagy kandallóba. A krinolinok könnyen lángra kaptak, és a nagy méretük miatt viselőjük nem tudott elég gyorsan kiszabadulni a lángoló kalitkából. Egyes becslések szerint több száz nő vesztette életét ilyen tragikus balesetben a 19. században.

• Zöld mámor: arzén a ruhákban és az otthonokban

A 19. század egyik legdivatosabb színe a smaragdzöld volt, amelyet arzén tartalmú festékkel állítottak elő. Az élénk zöld szín kedvelt lett a ruhákon, tapétákon és egyéb dekorációkon, ám ez a festék rendkívül mérgező volt. A ruhákat és otthonokat díszítő arzén hosszú távú expozíciója szörnyű következményekkel járt. 

 Sok esetben halálesetekkel is végződött a divat követése, de ez sem akadályozta meg, hogy sokan továbbra is viseljék az arzénnal színezett ruhákat.

• A platformcipők veszélye: a divat és a balesetek találkozása

A 16-17. században a velencei nők körében népszerűvé váltak a "chopine" néven ismert platformcipők, amelyek akár 50 cm magasak is lehettek. Ezek a cipők először praktikus célt szolgáltak – megvédték a nőket a sárban és piszokban –, ám hamar státuszszimbólummá váltak. Minél magasabb volt a cipő, annál gazdagabbnak tűnt viselője.

A hatalmas platformok azonban rendkívül instabilak voltak, és sok nő elesett bennük, súlyos sérüléseket szenvedve. Egyes esetekben halálos balesetek is előfordultak, amikor a viselő elvesztette egyensúlyát. A chopine divatja végül elhalt, de a magas sarkú cipők veszélyei azóta is időről időre megmutatkoznak.

•  Hölgyem, valami mászik a hajában: a parókák és a tetvek barátsága

A 17-18. században a parókák viselése nemcsak divat, hanem státuszszimbólum is volt. A bonyolult, díszített parókák azonban hamarosan egészségügyi problémák forrásává váltak, mivel a viselők sokszor heteken át nem vették le őket. A parókák alatti meleg és nedves környezet ideális terepet biztosított a tetvek és más paraziták számára, amelyek nemcsak kényelmetlenséget, hanem fertőzéseket is okoztak. A parókák készítéséhez használt anyagok, például az állati szőr és a méhviasz, szintén hozzájárultak a rossz higiéniai állapotokhoz, és a viselőket különböző betegségekkel fertőzték meg.